Haoma

szent növény, melynek bódító nedve a párszi vallásos szertartásoknál olyan szolgálatot tett, mint az ind szoma. Néhány ágát mozsárban összetörték és az igy nyert nedvnek egy részét az oltár tüzébe csepegtették, más részét tejjel föleresztve és közelebbről meg nem határozható növényfélével, a hadhanaipatával füszerezve bor gyanánt itták. hatása erősen részegítő volt. Az Aveszta egy isteni Haomáról is beszél, mely a Vourukasa tóban nő és halhatatlanságot szerez élvezőjének. Mint ind hasonmása a szoma ital és isten egy személyben. Tisztelőit győzelemre segíti a harcban. Az ő segítségével diadalmaskodnak a halandók a földi és természetfölötti ellenségeken. Egyészséget, hosszu életet nyujt az embereknek, férjhez segíti a vénleányokat. Mennyei javakban is részesíti élvezőit; ki őt szorgalmasan ivogatja, az előtt feltárul az éden kapuja. Számos helyen le van irva a parszi szent könyvekben a H. mint egy husos száru, aranyaszinü virágu hegyi növény, de ezaleirás igen határozatlan, ugy hogy semmiféle ismert növénnyel sem azonosítható. Kénytelen volt tehát a tudomány az etimologiához fordulni és igy a haoma nevét a zend hu szanszkritban szu a. m. préselni, kinomyni igetőből magyarázzák. V. ö. Geiger, Ortiranische Kultir im Alterhum (Erlangen 1882) és Spiegel, Die Arische Periode und ihre Zustände (Lipcse 1887).

Forrás: Pallas Nagylexikon