Haram

(arab), minden tiltott, a profán használattól elvont tárgy v. hely; első sorban H.-nak nevezik a mohammedánok Mekka szent területét; Medinát is hozzávéve, a két várost együtt kettősszámban: Al-haraman (al-haramein), azaz a Két H. A török szultán egyik cime: «a haramein védője». A jeruzsálemi templom helyét is Al. H. al-serif, «a nemes H.»-nak nevezik. E szóval azonos a hárem szó, ginaikaion értelmében. azaz a háznak azon része, mely nem bárkinek hozzáférhető. A H-mal rokon a harám szó, mely ellentétben a halál, azaz a megengedett fogalmával, vallásos szempontból tiltott dolgot jelent: p. a borivás, v. más ember jószága: harám. Innen aztán az oly embert, ki más ember vagyonát elsajátitja, harámi-nak, ebből van átkölcsönözve nyelvünkbe a haramia szó.

Forrás: Pallas Nagylexikon