Haranghang

igy nevezik a hegedün v. a violán azt a hangot, mely akkor áll elő, ha a vonó valamely mélyebb hurra erősebb vonást gyakorol s ugyanakkor az ujjak gyöngéden érintik a többi hurt. Az ily H. egyszersmind a hangszer felső hangfeneke egyenlő hullámzóképességének is próbaköve, föltéve, ha az utánhangzást minden hurom egyenlő belterjelmességgel képes feltüntetni. Az ilyen H. hatása (Nota sostenuta), melyet közönségesen mezza di vocenak neveznek, az énekben is érvényesül, még pedig nem annyira a rendes növő-fogyó (crescendo-decrescendo) hangmoduláció, mint a kilehelt légoszlop egyenletes finom kisugároztatása által. Kiváltképen szép hatással van a magas nő-hangoknál.

Forrás: Pallas Nagylexikon