Harántfejtés

(bány.,) keresztben járó pásztafejtés; csak nagy vastagsággal biró, meredeken dülő erek vagy telepek lefejtésére alkalmas.

A telep fekvőjén vagy fedőjén hajlott (l. az ábrát) a folyosóból kiinduló, a csapással keresztbemenő, rendes munkahelymagassággal biró, a telep egész vastagságát átszelő vágatokból áll, melyek a lefejtés után azonnal berakatnak; ha igy a fejtés egy szintben megtörtént, az első harántvágatnál a nyitvamaradó a folyosóból d emelekdővágatot hajtanak, és mihelyet elérik vele a munkahelyek rendes magasságát (3 m.), legelőbb a fekvő mellett indítanak egyvágatot (b) és ha ez némileg előrehaladt, megkezdik ebben a szintben is a harántvágatokat (c), melyek a fedőig kivágatván, berakatnak; igy mivelik le azután egyik szintet a másik után alulról felfelé. L. Bánya.

Forrás: Pallas Nagylexikon