Haraszti

Gyula, iró, szül. Kolozsvárt 1858. Tanári oklevelet szerzett a Budapesti és a kolozsvári egyetemeken a magyar, német meg a francia nyelvből, később a budapesi egyetemen doktori oklevelet ugyen tárgyakból. Tanár volt a nagy kállai, majd a nagyváradi, kassai állami főreáliskolákban, 1891 óta a budapesi VI. kerületi reáliskolában működik, 1892. magántanár lett a modern francia irodalomból a budapesti egyetemen. Mint szakiró eleinte főleg a magyar irodalommal foglalkozott. Nagyobb dolgozatai e tárgykörből: Költészetünk uj népies iránya (Budapest 1878, főleg a debreceni körről); Csokonai Vitéz Mihály cimü monográfia (u. o. 1880. Abafi Nemzeti Könyvtárában); Arany Jánosról is tett közzé egy terjedelmes essait Bodnár Magyar Szemléjében (1881). Nagyobb tanulmányokat irt Tennysonről, Petőfi Coriolán-fordításáról, Echegarayról, Duseről stb. (Budapesti Szemle, Egyet. Philol, Közlöny). Főleg azonban a francia irodalommal foglalkozik. E tárgykörből az épp most említett két folyóiratban számos essait és birálatot közölt. Önállóan megjelentek még: A francia költészet ismertetése (Budapest 1886); A naturalista regény (u.o. 1886); André Chénier költészete (u.o. 1890, e két utóbbi a magy. tudományos akadémia kiadásában); La poésié d"André Chénier (Páris 1892, Hachette), a magyar kiadás bővített fordítása. A német irodalom körébe még Goethe Iphigeniájának kommentárja (Budapest 1891). Ezenkivül fordított szinmüveket, beszélyeket, regényeket franciából, olaszból, angolból, spanyolból.

Forrás: Pallas Nagylexikon