Harcsa
(állat), Silurus L. a nyilthólyagu halak harcsafélék
családjának egyik neme, nagy, lapitott fejjel, bajuszos szájjal, meztelen
testtel. Mintegy 6 élő faja ismeretes az északi mérsékelt öv vizeiből, de
nálunk csak egy faja tenyészik, a lesőharcsa (S. galnis L.), melynek felső
állkapcsán kétoldalt egy-egy hatalmas, alsó állkapcsán pedig négy rövid bajusz
emelkedik. Teste igen nyálkás, sikos és bőrében nincsenek pikelyek; feje
teteje, háta és uszóinak széle kékesfekete, néha zöldesbe látszó, oldalai
zöldesfeketék, hasa világosabb és olajzöld foltokkal tarkázott. Májustól
juliusig ívik: 1-4 m. hosszura, 50-100 kg. nehézre is megnő. A csendes, mély,
iszapos vizet szereti. Igen falánk és utonálló rabló, mely az iszapba vonulva
meg, bajuszait folyton mozgatja s a kis halak utána kapnak, mint féreg után,
mikor is a H. aztán elnyeldesi őket. Husa kövéár s meglehetős jó izü. Hazánk
minden nagyobb folyójában tenyészik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|