Hardenberg Károly Ágost

Hardenberg Károly Ágost herceg, porosz államférfiu, szül. Essenrodeben (Hannovera) 1750 máj. 31., megh. Genovában 1822 nov. 26., Tanulmányait Lipcsében és Göttingában végezte, mire 1770. Wetzlarban a birodalmi törvényszéknél helyet nyert. Azután Regensburg, Bécs és Berlin városokban élt hosszabb ideig s beutazta Franciaországot, Hollandiát és Angolországot. Visszatérte után megkapta a grófi cimet s követnek ment Hollandiába. 1782. megvált a hannoverai szolgálattól s a braunschweigi herceg szolgálatába lépett. 1790-ben Ansbach és Baireuth őrgrófjának minisztere lett s midőn s midőn ez 1791-ben az uralkodásról lemondott, II. Frigyes Vilmos szolgálatába lépett. Első nagyobb tette azvolt, hogy urát a koaliciótól elvonta és 1795. Franciaország és Poroszország között létrehoztaa baseli békét, mely miatt a kortársak és az utókor annyiszor kárhoztatták; 1797. pedig III. Frigyes Vilmos trónraléptével az összes frankóniai, külügyi, fejedelmi és közügyek élére került. Midőn Haugwitz gróf külügyminiszter, a prosz semlegesség szószólója, 1803. leköszönt, helyét eleinte ideiglenesen, 1804. pedig véglegesen H. foglalta el. Eleintén semleges politikát követett, később azonban Hannovera elnyerése végett Napoleonhoz közelgett. A valóságban csak az 1806-iki katasztrófa után ismerte fel a franciák részéről fenyegető veszélyt és csak ez idő óta lett azután a német nemzeti mozgalomnak előharcosááv. A király 1810 junius 6. államkancellárrá nevezte ki. Ezzel kezdődik H. működésének legfontosabb korszaka. A francia okkupálás ideje alatt merő kényszerüségből csatlakozott szorosan Franciaországhoz, a belügyek terén azonban folytatta a Stein által kezdeményezett üdvös reformokat, melyek a porig lealázott porosz monarkiának ujjászületését eredményezték. A roppant hadi sarc előteremtése is nagyrészben H. érdeme. És midőn végre a nagy francia hadseregnek Oroszországból való visszavonulásával Poroszország fölkelésére a kedvező pillanat elérkezettnek látszott, bátorságra, cselekvésre és az orosz szövetség aláirására buzdította a királyt. Az 1813. és 1814-ki hadjárat alatt is vezette a porosz politikát és ő irta alá a párisi békekötést. 1814. a király jun. 3. herceggé nevezte ki és több jószágot adományozott neki. A béke után a szövetséges uralkodókat Londonba kisérte, a bécsi kongresszuson pedig Poroszországnak jogigényeit Ausztriával, Angol- és Franciaországgal szemben erélyesen védelmezte. Lényeges részevolt még az 1815. II. párisi békében. 1817. szervezte az államtanácsot, melynek elnöke lőn. Részt vett még az aacheni (1818), karlsbadi és bécsi (1819), a troppaiu (1820), a laibachi (1821) és veronai (1822) kongresszusban, melyeken nem igen ellenezte Metternich abszolutisztikus terveit. Miközben H. 1822. megrongált egészségének helyreállítása végett Olaszországban időzött, Genovában meghalt.

Forrás: Pallas Nagylexikon