Hárfa
(olasz, arpa, franc. harpe, ang. harp). Egyike a legrégibb s
az óvilág legkedveltebb, legelterjedtebb hangszereinek. Terjedelemre,
kiállításra s kezelésre nézve is a legtökéletesebb ókori hangszernek mondható.
Főleg a régi egyiptomiaknál volt kifejlődve. Bruce J. angol tudós e század
elején Théba romjai közt egy freskó-képre talált, mely a hárfának tökéletes
képét mutatja. Mint huros hangszernek valószinüleg a H.-nak is a lira, kiatara,
pszalterium stb. voltak az ősapjai. Külalakja s szerkezete számtalan
módosuláson ment keresztül. egészen 1720-ig hurjai csak diatonikus zöngsor
szerint voltak hangolva s legfölebb három nyolcadig terjedtek a nagy C.-től a
kétszer vonalzott c-ig. Kromatikus hangokkal tehát nem rendelkezett, mint még
manapság sem az u. n. vándor-hárfásoknál, s ha mégis egy pár kromatikus
félhangot akartak rajta kihozni, a XVII. sz.végén divatba jött s a hurok
szögtartójánál alkalmazott horgocskákkal a balkéz hüvelykujjával kellett a
hurokat megröviditeni, mialatta játszó csak a jobb kezét használhatta. De ez
volt mégis az alső lépés a hangszer tökéleteseb kezelési gépezetében. 1720.
Donauwürthben Hochdrucher volt feltalálója előbb csak az egy s kélsőbben a két
pedálos hárfának, miáltal lehetségessé vált minden egyenhangzásu hurt
láblenyomással félhanggal fölebbíteni v. lejebbíteni. A hangszer terjelmét is
öt nyolcadra terjeszté ki s azt az előnyt nyujtotta, hogy a hangfölemeléseknél
a játszó mind a kétkezét szabadon használhatta. Végre száz évvel későbben,
1820. a párisi Erard (l.o.) óriási ledületet adott e hangszernek az általa
feltalált u. n. kettős-pedálrendszerrel, mi által lehetségessé vált minden hurt
két félhanggal fölebbíteni. Fokozatosan javította aztán e hangszert s rendszerét
s ég ma sincs vége a finomabb javításoknak az ő rendszere alapján. A mai
tökéletesített H. Ces zöngsor szerint van hangolva sa kontra Ces-től a négyszer
vonalzott Fis-ig terjed s igy majdnem eléri a mai zngorák hangterjelmét. Hét
példája van, melyek mindenikével tetszés szerint lehet fölebbíteni a hurokat
egy egész vagy fél hanggal. Eszerint a mai hárfán minden hangnemben lehet
játszani. A mollskálák azonban csak föl v. lefelé való sorrendben hozhatók ki,
mert ellenesetben még két pedálra lenne szükség, ami az egész hangszer mai
szerkezete megváltoztatását vonná maga után. Mig a régi hárfák rendesen
szabálytalan négyszögbe futó hangtesttel birtak, a mai hárfa alakja tompa
háromszöget mutat, melynek leghoszabb szárát a felső nyak s az alsó hangfenék közé
ékelt erős faoszlop képezi, mely egyszersimnd arra is szolgál, hogy az egész
hangszertest a hurok feszerejének könnyebben ellentálljon. A felső és az alsó
szár képezik a hurtartót, melyek a felső szárba alkalmazott szögek köré vannak
tekerve s azok által hangoltatnak is. Az egész hangszer magassága 150-170 cm. A
H. hangjegyeinek notációja, a zongoráéhoz hasonlóan, kettős vonalrendszer
szerit történik, violin- és bassus-kulcs szerint.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|