Hargita
az Erdélyi trachitláncolat legjelentékenyebb tagja. A H.
nevet általában használják az egész Erdélyi trachitláncolatra s ez esetben
magában foglalja azon egész nagy hegytömeget, mely a Maros folyónak Dny-felé
való kanyarodásától kezdve a Maros, majd az Olt mentében ennek a Kászonnal való
összefolyásáig huzódik s a Görgényi havasokat (l.o.) a tulajdonképeni H.-t, a
Hermányi hegységet (l.o.) s a Bodoki hegységet (l.o.) foglalja magában. Ezen
értelemben a H. Erdély legjelentékenyebb hegységeinek egyike s hossza ÉNy-DK-i
irányban 136, szélessége átlag 30 km. A H. mint széles, nem igen meredekül
emelkedő s 1000-1600 m. magas gát emelkedik a határt szabva a K-re levő magas
hegyföld s a Ny-felé terülő alacsonyabb belföld közt, Erdély éghajlatára nézve
is nagy jelentősége van. A K-i oldalán eredő Olt és Maros folyók iráyát
meghatározzák, kényszerítve amazt D-, ezt É-felé kanyarodni, mignem a
trachitgáton áttör. Ny-i oldalán a belföldnek azon nevezetes völygei erednek,
melyek egymással majdnem egyközüen Ny-felé vonulnak s Erdély belső medencéjét
különösen jellemzik. Szorosabb értelemben csak azon hegységet nevezzük H.-nak, mely
a Maros forrásától kezdve D-i irányban a Tolvajoshágóig (975 m.) huzódik s igy
mindössze csak 30 km. hosszu s 15 km. széles. E hegylánc kisebbszerü tömeges
felföld, melynek oldalait mélyen bevágott völgyek hasogatják, széles derekát
pedig kúp- és harangforma hegyek tetőzik. Legmagasabb csúcsai a H. v.
Galusatető (1789 m.), Fertőtető (1589 m.) és ostoros (1334 m.). A H. belseje
zord és lakatlan, többnyire rengeteg erdőség, alsóbb részét lomboserdők (tölgy,
bükk, nyir), magasabb tájait fenyvesek borítják. A H.-t a Tolvajoshágó
választja el a Hermányi v. Baróti hegységtől.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|