Harkályfélék

(állat, Picidenae), a kuszók rendjébe, a Coleomorphák csoportjába tartozó madárcsalád. Csőrük hosszu, egyenes, négyélü, oldallécekkel, végén vésőszerü és nagyon ritkán rövidebb a fejnél; nyelvük hosszura kinyujtható, végén rendesen visszafelé álló horgocskákkal. Szrány középhosszuságu, fark ékalakui, a kormánytollak hegyesek és merev gerincekkel, ami a fán való kuszásuknál igen jó szolgálatot tesz. Eledelüket kizárólag rovarok képezik. testük alkotásánál fogva arra vannak utalva, hogy a fák törzséb és vastagabb ágain kuszva, a fakéreg alatt tartózkodó káros rovarokkal, azok petéivel, hernyóival és bábjaival táplálkozzanak és igy gátat vessenek az erdei káros állatok tulszaporodásának. Erős karmokkal ellátott kuszó lábaikkal kitünően tudnak kuszni, éles csőrükkel pedig igen jól ki tudják kopácsolni a kéreg alatt tartózkodó bogarakat. Kopácsolása és éles hangja messze elhallatszik az erődben. Körülbelül 300 faja ismeretes, melyek - kivévén Ausztráliát, Madagaszkár szigetét és Uj-Zélandot - az egész földön el vannak terjedve. Erdei kóborló madarak. Önkészítette faudoban fészkelnek, fészköket szépen kisimítják és aljára finom forgácsot raknak. 4-8 tojást rak a nőstény, melyekből 12-14 nap mulva kelnek ki a fészeklakó kicsinyek. Magyarországban a következő nyolc faj fordul elő: a zöld H. (Gecinus viridis L.), háta élénkzöld szinü, felső farkfedők citromsárga árnyalattal, fejbubja karminpiros, a him szájzugja vörös, mig a nőstényé fekete, hasa sárgászöldes, az evezőtollakon 6-7 rozsafehér harántsávval. Lábai zöldesszürkék. Az ólomszürke csőr hegye fekete. Hosza 31, szárnyh. 18. farkh. 12 cm. Európa és Kis-Ázsia lombos erdőiben él. télen a kertekbe is belátogat. Fogságban kedvetlen és nem igen tartható. A szürke H. (G. canus Gmel.), feje szürke, háta olajzöld, hasa zöldesszürke és csak a himnek van vörös homlokfoltja. Valamivel kisebb, mint az előbbi. Közép- és É.-Európa erdeiben él. A fekete H. (Drycopus martius Boige), egészen fekete, csak tarkója vörös, szeme kénsárga, a fejnél hosszabb csőre palakék. A külső mellső ujja a leghosszabb. Európa és észak-nyugati Ázsia feyveseiben és lomberdeiben él. Állandó madár. Hossza 48, szárnyh. 25, farkh. 17,5 cm. A közönséges v. nagy H. (Picus major L.), fejteteje, háta és farktöve fekete, az összetett szárnyakon 5 fhér harántsávval. Válla és alul fehéres, alfélkörnyéke karminvörös, a him tarkója vörös, a nőstényé fekete. Csőre és lábai kékesszürkék. Hossza 24, szárnyh. 16., farkh. 8,5 cm. Európa és észak-nyugati Ázsia fenyveseiben igen közönséges. Ősszel és télen a kertekbe is bejön. Rovarok mellett még fenyőmagot is szeret enni. A középharkály (P. medius L:), háta és farktöve fekete, fejteteje karminvörös, az összetett szárnyakon 6 fehér harántsáv. Valamivel kisebb mint az előbbi. európa lombos erdeiben tartózkodik. A fehérhátu H. (P. leuconotus Bechol), hasa rozsdavörös, fekete hosszfoltokkal, háta fehér, válla fekete, a nőstény fejbubja fekete, a himé vörös. Az összetett szárnyakon 6 fehér harántsáv. Hossza 28, szárnyh. 16, farkh. 10 cm. Hazája Európa és Észak-Ázsia. Magyarország északi és délkeleti erdeiben fordul elő. A kis H. (P. minor L.), háta közepe fekete, fehér övekkel, hasa fehér, fekete hosszanti foltokkal. Az összetett szárnyakon 5 fehér harátnsávval. A him fejbubja vörös, a nőstényé fehér. Hossza 16, szárnyh. 7, farkh. 6 cm. Közép- és Észak-Európa erdeiben - különösen a tölgyesekben - tartózkodik. Nem ritkán nagyobb kertekben is található. A háromujju H. (Picoides tridactylus L., Apternus tridactylus Gould), lábain csak 3 ujj van, a belső hátsó hiányzik. Alapszine fekete, fehér foltokkal. Háta közepén fehér hosszanti sávval, a him fejbubja sárga, a nőstényé ezüstfehér. Valamivel nagyobb, mint a kis harkály. Észak-északkeleti Európa erdeiben, különösen a fenyvesekben él.

Forrás: Pallas Nagylexikon