Harmadkor

(Tertiär), Másképen a Föld ujkora vagy régibb kenozoos kor, azon geologiai korszak, melynek legrégibb, legalsóbb rétegei a mezozoos kor krétaszisztémabeli rétegeinél fiatalabbak, a legfelsőbb, legfiatalabb rétegei pediga diluviális rétegeknél régebbek.

A H. v. tertiär név maradvány azon időből, amikor a geologiai korszakokat kizárólag ugy osztályozták, első kor (primäri) másodkor (szekundär), harmadkor (tertiär), negyedkor (quartä r). Mig ma már az első és másodkor kevésbé használatos, a H. megmaradt általános alkalmazásban, noha ujabban inkább a diluviummal és alluviummal együtt mint kenozoos kort szokták összefoglalni és magát a H.-t mint régibb kenozoos kort jelölni. A H.-ban igen nagy változásoknak volt szinhelye Földünk. A kontinensek százados emelkedése és sülyedése folytán a száraz és a tenger eloszlása egyre változott. A H. kezdetén a mai kontinensek jelentékeny részét tenger borította, nagy öblök és tengerrészek mélyen nyultak a zsárazföldekbe és nagyobbára szigetekre meg félszigetekre voltak a mai kontinensek felaprózva. A H. folyamán nagyterjedelmü szárazföldek emelkedtek ki a tengerekből, öblök és tengerrészek vizei elvonultak: nagy, sik és mély tengerek beltengerekké lettek, oceánok szárazfölddel egymástól elválasztattak, egyes szigetek egymással összekapcsolódtak, mások területükben tetemesen meggyarapodtak, uj szigetek támadtak stb. A fiatal szárazföldek mélyedményeiben összegyültek a légbeli vizek és édesvizi tavak keletkeztek. Az emelkedésekkel karöltve sülyedések is jártak, különösen Európa É-i részén. Az emelkedés és sülyedés okozta változások készítették elő a kontinensnek mai vizszintes tagoltságát, vagyis a mai konturját. A változások gyakorisága magyarázza meg azt a H.-t igen jellemző tényt is, hogy benne a tengeri, félig sósvizi és édesvizi képződmények sürün váltakoznak. A H.-ban keletkeznek és tornyosodnak fel a Földnek legmagasabb hegységei: a Kárpátok, az Alpok, az Apenninek, Pirenéek, az albán-görög hegységek, a Kaukázus, a Himalája, a Thianshan, az észak- és dél-amerikai Kordillerák stb. Ekkor törtek elő a fiatalabb eruptiv kőzetek óriási trachit és bazalttömegek alakjában.

A H. klimája jóval melegebb lehetett a mainál, de már akkor indult meg a mai éghajlati öveknek a kifejlődése, csakhogy még nem a mai mértékben, amennyiben p. Közép-Európában a bükkfákkal, nyárfákkal, diófákkal együtt tenyésztek pálmák, fügefák, babérfák, mirtuszok, kámforfák és még számos olyan növényfaj, amelyek jelenleg csak melegebb éghajlat alatt élnek. E H.i erdők szolgáltatták azanyagot a barnaszénhez, mely a H.-nak egyik nevezetes képződménye. A H. kezdetén Közép-Európában még tropikus és szubtropikus volt aflóra, a további folyamában a korszaknak csak suobtropikus,avégén pedig már a mérsékelt éghajlat flórája jelentkezett. A H. kezdetével számos olyan állat- és növényalak hal ki, melyek régebbi korszakokban igen fontos szerepet játszottak. Teljesen letünnek a jura- és kréta-szisztémákban erősen uralkodó inoceramuszok és exorgirák, a rudiszták, a nerineák, az ammonitok és belemnitok, a tourilitok, scaphitok, baculitok és egyéb ammonit alakok, amezozoos dinoszauriusok, tengeri szauriusok, pterodaktilusok és mosaszauuriusok. Más állat- és növényalakoknak, melyek ma a Földön igen alárendletek, háttérbe szorulása épp a H.-ban indul meg. Ilyenek a cikadeák, a tropikus tobzosak, a krinoideák, számos molluszkanem (nevezetesen trigonia) és a ganoid-halak. Viszont erős fejlettsége kezdődik számos oly növény- és állatalaknak, melyek a Földön ma uralkodók, ugy hogy sok ma élő növény- és állat-faj már a H. növény- és álltavilága között szerepel. Az angioszpermák, melyeknek első nyomai a krétában mutatkoznak, a H.-ban igen erősen fejlődtek ki, ugyszintén a pálmák is, az állatvilágban a batrachiusok, a cápák és a csontos halak, különösen pedig itt indulnak már erőteljesen az emlősök fejlődésnek. Az emlősök legrélgibb képviselője (erszényes) a triaszban mutatkozik, a jurában egyesek szintén jelentkeznek, de csakis régibb H.-ban jelennek meg fejlettebben és tömegesebben. Különösen nevezetesek a régibb H.-ból a paloetherium (páratlan patáju tapirforma állat a rinoceros fogazatával, lovunk őse), az anthracotheruum (a disznó őse), az anpolotherium (a kérődzőek őse), a coryphodon (medvéhez hasonlít, de az elefánt lábszerkezetével),a dinoveras és loxolophodon v. közös néven a dinoceratok (É.-amerika régibb H.-ából), hatalmas, elefántszerü patás emlősök, roppant nagy agyarakkal a felső állkapcsukban, továbbá 3 pár csontdudorral a koponya tetején, melyeken valószinüleg szarvakat hordottak. Mindezekkel a patás emlősökkel együtt éltek kezdetleges, még fejletlen alakjai a ragadozóknak, a félmajmoknak (lemuridáknak), a rágcsálóknak és rovarevő emlősöknek. Sokkal gazdagabb az emlős-fauna a H. fiatalabb szakában, amikor a masztodon, a dinoterium (Ormányosak), számos ragadozó (hiéna, machaerodus, macska- és kutya-fajok, medvék), roniceros, anchiterium és hipparion (mindkettő lovunk őse), a patások közül a viziló, procamelus, szarvasok és antilópok, továbbá különféle majmok éltek. Különösen nevezetes, hogy a H.-ban sok, a mai molluszkákhoz vagy igen közel álló vagy velük azonos faj jelenik meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon