Hármas-könyv

e név alatt ismeretes Werbőczy Istvánnak Hármas könyve 1514-ből, melynek eredeti latin cime: Opus Tripartium Juris Consuetudinarii Inclyti Regni Hungariae. Az érvényes jognak bizonytalansága az idők folytán szomoru állapotokat idézett elő, melyeket a H. királyi jóváhagyásában - fájdalom, nem tulsötét szinekkel - lefestve találunk. nemcsak a felek, jame, maguk a birák s legtapasztaltabb és legtanultabb jogtudók az ország szokásait, a torvényeket s rendeleteket eltérőleg magyarázták és értelmezték, aminek folytán a kir. jóváhagyás szavai szerint: «a néha inkább az erejökben és hatalmukban, mint a törvényekben és igazságban bizók, a törvényszékeket nagyszámu párthiveikkel megtámadván, mit okosság s törvények által nem tehettek, lármával és sokasággal törekednének megnyerni s akiknek kevesebb igazuk volt, mind emellett felülkelni és győzni nem jog, hanem zaj és sokaság által igyekezének». Ez a tiszta és valóságos ököljog az érvényes jognak közhitelü irásba foglalását tette szükségessé. A feladat megoldását az 1498 VI. t.-c. Ádám itélőmesterre, az 1500. XC. t.-c. a nyolcados törvényszék összes tagjaira (universi Judiciorum octavalium Assessores) bizta, azonban eredménytelenül. II. Ulászló király ennek folytán Werbőczy István országbirói itélőmestert bizta meg «az ország minden jogainak, törvényeinek, bevett és jóváhagyott szokásainak s rendeleteinek egybeszedésévéel, cimekre és fejezetekre osztásával5. Jobb választást nem is tehetett. Werbőczy (szül. 1460., megh. 1542). korának kiváló jogtudósa, ki saját tapasztalata után ismerte az ország igazságszolgáltatásának Mátyás király alatt virágzó állapotát, mely a példabeszédben: «Meghalt Mátyás király, oda az igazság» leghjivebb jellemzését találja, a feladatnak oly mnka elkészítésével felelt meg, mely a hazai igazságszolgáltatásban a legujabb időkig irányadó maradt, s részben ma is az. A munkát az 1514. évi országgyülés: Wárdai Pál szt. zsigmondi prépost és kir. kincstárnok, Batthyáni Benedek a budai vár várnagya. Ellyewelghi János nádori itélőmester, Bellyeni Albert és Bolgár Pál személynöki itélőmesterek, Gybarthi Kesserew István alnádor, Meckhei györgy kir. titoknok, Zob Mihály és Dombó Pál akir. itélő tábla közbirái, s végre petrowczi Hentzelffy István a kir. ügyek igazgatója, tiz jogtudós tagból álló bizottság által átvizsgáltatta s miután a bizottság a munkát helyeselte és «abban az ország törvényeit s jóváhagyott szokásait jó renddel és kellő módon összeirottaknak megismerte», a munkát az 1514. LXIII. törvénycikk helyeselte, s a király is Budán özvegy boldogságos Erzsébet ünnepén, t. i. az említett 1514. országgyülésnek és közgyülekezésnek 33. napján, magyarországi országlásának 25., a csehországinak pedig 45. évében megerősítette; sőt méltányolta, elfogadta, jóvá és helyben hagyta és megerősítette, igérvén, «hogy annak minden fejezetét, záradékát, cimét és cikkelyét megtartjuk és megtartatjuk, jelen iratunknak erejénél fogva». Azonban a kir. jóváhagyást tartalmazó okmány meg nem pecsételtetett, s mint látszik, az expedicióban is fennakadt, s midőn e hiányok pótlása nélkül a király 1516. meghalt, Werbőczy a munkát 1517. Bécsben kinyomatta. A Mossóci-Telegdy-féle (1584 körül) törvénytárban (Corpus juris) a munka nem volt meg. Azonban már az 1628. évi kiadásba felvétetvén, azóta a gyüjteményben első helyet foglal el. A H. kötelező ereje kétség tárgyát nem képezte, de kötelező erejének alapja iránt a nézetek eltérők. Régibb jogtudósaink a kérdéssel nem foglalkoztak, s megelégedtek azzal, hogy a H. általában kötelező erővel bir. Az ujabbak közül Kövy, Kelemen és Silemenics a H.-et valóságos országos törvénynek állítják; Frank annak tekintetbe vételével, hogy a munka már eredeténél fogva nem volt országos törvény, s hogy a későbbi törvények utólagos megerősítései soha sem az egész munkára, hanem kivétel nélkül mindig annak csak egyes cimeire vonatkoznak, a H. kötelező erejét a szokásra vezeti vissza: mig a magyar jognak egyik legnagyobb tekintélye Wentzel Gusztáv az eltérő nézetek egyikét sem fogadja el. Szerinte aH.-et hazai jogunk kutfői között egészen önálló hely illeti meg, s kötelező erejének négyes alapja van; az t. i. hogy 1. Werbőczy az érvényes jogot hiven feljegyezte: 2. annak kötelező erejét utólag a hazai törvényhozás, 3. a folytonos birói gyakorlat, 4. a hazai jogtudomány elismerte, támogatta és helyben hagyta. A H. kötelező ereje különben csak a munkának ama részeire áll, melyek a hazai jognak elveit és tételeit tartalmazzák, nem pedig azokra a részekre is, amelyekben a szerző egyéni nézeteit fejtegeti, v. jogtörténeti adatokat közöl. Másként áll a dolog Erdélyben, ahol, miután a H.-et több fejedelem (igy jelesül Báthory Endre 1599., Rákóczi zsigmond 1607., Báthory Gábor 1608., Barcsay Ákos 1658., Kemény János 1661., Apaffy Mihály 1661). inaugurális esküje által megerősítette, s a Leopoldinum Diploma 3. pontja Erdély törvényei közé sorozta: a H. valóságos országos törvény. Alakjára nézve a H. sem nem törvénykönyv, sem nem törvénygyüjtemény, hanem u. n. jogkönyv, Jura egni scipta, v. mint Werbőczy maga nevezte: Domestici juris Compendium. Tartalmát mint cime mutatja: Nemes Magyarországnak szokásjoga (jus concuetudinarium) képezi. A munka áll: Előszóból (Prologus) és három Részből (Partes), amelyek ismét cimekre (tituli) oszlanak. Az előbeszéd, 16. az I. Rész 134, a II. Rész 86, a III. Rész 36 cimből áll. Az első Részben van a hires: Partis primae titulus nonus, a nemeseknek négy kiváltságos és fő szabadságáról, mely a magyar nemeség sarkalatos szabadságainak a legujabb időkig alaptörvényét képezte. A munkát Ulászló királyhoz intézett Ajánlás előzi meg, és «befejezés» s külön végszó az olvasóhoz fejezi be. A cimek most kezdetre (principium) és szakaszokra (paragraphi) oszlanak, mely felosztást az 1715. XXIV. t.-c. által kiküldött u. n. Commissio systematica használt, s utána Szegedi (a Corpus juris kiadója) alkalmazott. A munka első kiadása 1517. Bécsben jelent meg «per Joannem Singrenium» s később számos kiadásban. első magyar fordítása Weres balásztól 1565. való. Azontul többször is magyar nyelven jelent meg. Igy 1830-ban Perger Jánostól.

Forrás: Pallas Nagylexikon