Harmat

Ha a föld fölött elterülő levegő hőmérséklete a harmatpont alá száll, akkor a benne foglalt párák vizcseppek alakjában lerakódnak a lehült tárgyakra (utóbbiak megharmatosodnak). A H.-képződés leggyakoribb csendes időben, csillagos éjjel, mert akkor a talaj hősugárzás okozta lehülése jelentékeny és a különböző hőmérsékletü légrétegek keveredése csekély. Növényekkel borított talajon a H.-képződés erősebb, valamint általában oly tárgyakon, melyeknek hősugárzása nagyobb. Hogy a harmatosodás a legaslóbb rétegekben megy végbe, azt gyakran tapasztalhatjuk, mert a pázsitos földet már ellepi néha a H., midőn az 1-2 méterrel magasabban levő hőmérő, még a harmatpont fölött van. Ilyen esetben ugyanis csak a földdel közvetlenül érintkező légrétegből keletkezik a H. Szintugy dért találni gyakran a mezőn, noha a hőmérő valamivel 0° fölött van. Természetesen a H. képződés annál dusabb, minél nagyobb a levegő páratartalma; igy a tropusokban - hol a levegő sok párát foglal magában - a H. igen tetemes. Sok esőtlen vidéken a H. a növényzet fentartására felette fontos. Ujabb kisérletek azt látszanak igazolni, hogy a H. egy része magának a talajnak a páráiból csapódik le. Szabadon kitett csészéknél ugyanis alul volt a legtöbb H., mig az alája tett földdarabn súlyveszteséget mutatott. A H. mérésére szolgáló műszer a drosométer. L. Dér.

Forrás: Pallas Nagylexikon