Harmonia evangelica

(lat.), a. m. az evangeliomok egyezetése. Az uj-testamentom első felét képező négy evangeliom, de különösen a három első, az u. n. szinoptikusok igen gyakran szóról-szóra egyeznek egymással, az események elbeszélésében ugyanazt a sorrendet követik; de másrészt meg egymástól nem ritkán eltérnek, egyes történeteket kihagynak v. hozzátoldanak. Ezen körülmény már igen korán arra inditott némelyeket, hogy a négy evangéliomot egy evangeliommá szerkesszék v. legalább, hogy egy egységes terv alapján állítsák össze a négy evangeliom egyes részeit, s főként azon célból, hogy az elbeszélt események egymásutániságát (akoluthia) feltüntethessék, s ez által az előadott összes eseményeket egymással összehangzatba - harmoniába -a hozhassák. A legelső H.-t Patian készítette a II. sz.-ban, aki Diatessaron c. művében egészen önkényüleg összeállította az evangeliomi eseményeket, kihagyásával azon részeknek, melyek szerinte az egészhez nem illettek. Kevesebb önkénnyel járt el alexandriai Ammonius (III.sz.), aki Métá evangéliomát vette alapul és az evangeliomokat több mint 1000 részre osztotta s a megfelelő részeket a többi evangéliomokból, a Máté evangéliomának illető részrei után sorozta.  Egy latin H. a VI. sz.-ban keletkezett, melynek kézirata Fuldában s ennek egyik másolataSt. Gallenben van. Német nyelven, de nagy költői szabadsággal otfried weissenburgi szerzetes készített a IX. sz.-ban egy H.-t Másfelől a hittudósok oly alapelvek megállapításán fáradoztak, melyek szerint ez evangéliomi elbeszélések helyesen összeállíthatók lennének: igy az ó-egyházban szt. Ágoston L. IV. De consensu evangelistarum; továbbá Gerson, Condordia evangelistarum seu monotessaron cimü müveikben. A reformáció korában különösen Kálvin (H. ex Matheo, Marco er Luca) és Chemnitz (Harmoniae evang.) fáradoztak azon, hogy az egyes evangeliomi eseményeket egy egésszé összefüzzék; később Osiander és Bengel készítettek H.-t, de minthogy ezek a tulhajtott ihletési nézetből kiindulva, mindegyik evangelista időszámitását csalhatatlannak vették s igy ha egyugyanazon esemény szinhelyéül a három evangelista három különböző helyet tüntet fel, akkor azt három külön-külön megtörtént eseménynek tekintették, p. o. Péter napának meggyógyítását; azért ez időtől fogva a Harmonistika tekintélye tudományos szempontból felettébb alászállott, s helyébe a jelen szában az evangeliomok keletkezésének s egymáshoz való viszonyuknak történelembirálati kutatása lépett. Némileg H.-nak tekinthető s ugy iskolai használatra, mint a laikus közönség számára a becses mű Sevinnek, Die dreiätesten Evangelien in Eins gearbeitet (1867) c. műve.

Forrás: Pallas Nagylexikon