Harmonikus

A görögöknél annak a zeneelmélettel foglalkozó tudósnak megjelölése, aki a hangmagasságok különbségeit vizsgálja. Ezen az igen konzervatív alapon áll Aristoxenos is (l. o.), aki hangokról (egész-, fél-, harmad- és negyedhangokról) s hangközökről beszél, illetve a hangközöket egészhangokra s ezek hányadaira osztja. Módszere gyakorlati, a fül benyomásain alapul s éppen ezért csak megközelítő pontosságú. Jellemző, hogy eközben már-már megközelíti a mi temperált skálánkat s szinte a modern enharmonikus elvet is. Maga Aristoxenos kortársai közül azokat nevezte enharmonikusoknak, akik az ekkori új enharmonikus (l. o.) elvet túlzó egyoldalúsággal tárgyalták. Ellentéte a kanonikos (l. o.) Czebe.

Forrás: Zenei Lexikon

Kapcsolódás

• kanonikos
• Aristoxenos