Harms

1. Frigyes, német filozofiai iró, szül. Kielben 1819 okt. 24., megh. Berlinben 1880 ápr. 5. Előbb az orvosi tudományokat tanulta, azután filozofiát és ekkor Ritter hatása alá került, mely döntő volt fejlődésére. 1842. a kieli egyetemen magán tanár lett, 1848. rendkivüli tanár, 1858. rendes, 1867. a berlini egyetemre kapott meghivást, ahol élte végéig tanított. Főbb művei. Der Anthropologismus in der Entwickelung der Philosophie (1852), melyben önálló alapvetésére a filozofiának törekszik; irt több történeti művét Fichtéről, Schopenhauerról, Jacobiról, egy összefüggő történeti művet: Die Philosophie seit Kant (1877); Geschichte der Psychologie (1878); Geschichte der Logik (1880) és hagyatékából: Metaphysik (1885); Logik (1886); Methode des akademischen Studiums (1885); Ethik (1889); Begriff, Formen und Grundlegung der Rechtsphilosophie (1889).

2. H. Kolozs (Claus), német lutheránus teologus, szül. Fahrstedtben Németországban 1778 máj. 25., megh. Kielben 1855 febr. 1. 1797. a melldorfi gimnáziumba, 1799. a kieli egyetemre ment tanulni; korának racionalisztikus teologiai iránya nem elégitette ki, s csak Schlleiermacher Reden über die Religion c. műve adott hitének határozott irányt. 1802-től 1806-ig mint nevelő működött, amikor lundoni dékán s 1816. kieli fődékán s a Miklós-templom hitszónoka lett. A németországi reformáció háromszázados ünneplése alkalmával (1817) a protestans orthodoxia védelmére, Luthert utánozva, 95 orthodox tételt bocsátott ki. E műve nagy hatást tett Németországban; az akkor alakult orosz protestáns egyház püspökének hivatott meg, de ugy azt, mint 1834. az egyik berlini lelkészi állásra való meghivást visszautasitotta. 1835. kieli főlelkész, pérpost és teologiai tanár lett, de csaknem teljes megvakulása miatt ezen állásairól kénytelen volt lemondani. Élete utolsó részét visszavonultságában végzett irodalmi tevékenységgel töltötte. Művei első sorban egyházi beszédekből állanak, melyek Németországban a modern templomi ékesszólás legjobb termékei közé tartoznak. Legnevezetesebbek ezek közül: Winterpostillen és Sommerpostillen 1808 és 1805, melyekhez a későbbi években uj beszédsorozatokat csatolt (1826-1827). Első postillái 1846. már 6 kiadást értek. nagy jelentőségü műve még a következő: Pastoraltheologie, mely hittanhallgató tanítványai előtt tartott felolvasásait foglalja magában. Megjelent Kielben 1830-31. Második kiad. 1837. A harmadik, u. n. jubileumi kiadás, születése százados évfordulati napján, 1878. jelent meg. Életrajzát megirta Dorner 1842., s önéletirása 1851. jelent. meg.

3. H. Lajos, német evang. teologus szül. Walsrodeban 1808 máj. 5., megh. 1865. Előbb atyja mellett volt segédlelkész, 1848. pedig annak utóda a hermannsburgi egyik lelkészi állásban. ittő 1849. egy szigoruan felekezeties irányban vezetett hitéritő intéázetet alapitott, melyet később elzüllött férfiak menedékhelyével kibővitett. A kiküldött téritők a keresztség sakramentomának hatályában bizva, egész néptörzseket akartak és reményeltek lehetőleg gyorsan megtériteni és egész téritő gyarmatokat közöttük felállítani. Külön missziói hajó közvetitette 81853 óta) az intézet és a délafrikai állomások között a közlekedést. Halála után (1865) testvére - 4. H. Tivadar vette át az intézet vezetését, minthogy azonban ez a polgári házasságot nem ismerte el érvényes házasságnak, lelkészi hivatalából kitétetett 81877) és a hannoverai különvált lutheránus egyházat alapitotta, mely időtől fogva az egyháztanács a hermannsburgi intézetre való segélygyüjtést megtiltotta. H. egyházi beszédgyüjteményei között legnevezetesebbek: Evangelienpredigten (8. kiad. 1877) és Epistelpredigten (2. kiad. 1875).

Forrás: Pallas Nagylexikon