Harnack

1. Adolf, német lutheránus teologiai tanár, szül. Dortpatban 1851 május 7. tanult szülővárosában 1869-72., privát-docens lett Lipcsében 1874., majd ugyanitt 1876. az egyháztörténelemnek rendkivül, 1879. Giessenben s 1886. marburgban rendes tanára lett. teologiai nézeteit illetőleg történelmi-birálati alapon áll. Rendkivüli terjedelmü irodalmi munkásságot fejt ki ugy egyes szakközlönyökben szétszórt cikkeivel, mint egyház és dogmatörténelmi önálló nagyobb, munkáival is. 1881 óta egyik szerkesztője a Lipcsében megjelelő Theologische Literaturzeitung c. szakközlönynek. Főbb művei: Zur Quellenkritik des Gnosticismus 81873); Patrum Apostolicum Opera (1875-78, 3 köt.); Text und Untersuchungen zur altchristlichen Litteraturgesch. (1882, 5. köt.).; Das Mönchtum, seine Ideale u. seine Geschichte (3. kiad. 1886); Mart. Luther (2. kiad. 1886); Augustins Konfessionen (1888); Lehrbuch der Dogmatik (3. köt., 2. kiad.); Neander 81889), Dieältesten christlichen Datierungen und die Anfänge einer bischöflichen Chronographie in Rom (a berlini akadémia értekezése, 1892. 617. l.); Bruchstücke des Evangeliums und der Apocalyse des Petrus (u.o. 895-903. l.) és külön lenyomatban (1-2 kiad., Lipcse 1893-1894). Ezen egy egyiptomi sirban talált kodextöredék, melyet Bouriant ismertetett először, H. szerint egy, szt. Péter apostol tanítványai által, alkalmasint Sziriában följegyzett evangeliomának része, mely több lényehes pontban a többi evangeliomtól eltér. A második töredékét pedig azonosnak tartja azzal az ősrégi, elveszettnek vélt Péter apostol nevéről elnevezett apokaliptikus irattal, melynek nyomával a teologusok a régi keresztény egyház első öt századán végig gyakran találkoztak. H. fölfedezése óriási feltünést okozott. nem kevesebb mozgalmat idézett elő. Das apostolische Glaubensbekenntniss c. müvével (Lipcse 1892), mely heves irodalmi vitára szolgáltatott okot. (Der kampf um das Apostolicum). A katolikus táborból különösen Cremer röpirata említendő: Zum Kampf um das Apostolicum (1892), melyre külön H. válaszolt, Antwort auf die Streitschrift Cremers (1892). H. azóta egy uj, nagyszabásu munka I. kötetével lépett elő: Geschichte der altchristl. Litter. bis auf Eusebios (I. Lipcse 1893).

2. H. Axel, német matematikus, az előbbi testvére, szül. Dorpatban 1851 máj. 7., megh. Drezdában 1888 ápr. 3. egyetemi tanulmányait szülővárosában végezte. 1875. Lipcsében promoveált s még azon év őszén ugyanott mint egyetemi magántanár habilitálta magát. 1876 októberben a dramstadti műegyetem tanárává lett. 1877. pedig ugyane minőségben Drezdába költözött át. Terjedelmesebb önálló művei: Elemente der Differential- und Integralrechnung (Lipcse 1881); Grundlagen der Theorie des logaritmischen Potenzials und der Potenzialfunktion in der Ebene (u. o.1877). Kiadta Hankel projektiv geometriáját s németre átdolgozta Serret tankönyvét a differenciál- és integrálszámításról.

3. H. Theodosius, német lutheránus teologus, az előbbiek atyja, szül. Szt. Pétervárott 1817 jan. 3., megh. u. o. 1889 szept. 23. Tanult Dorpatban, hol 1843. a gyakorlati teologia privát-docense, majd 1845. rendkivüli, 1848. rendes tanára lett; 1853. Erlangenbe hivatott meg tanárul, de 1866. visszatért Dorpatba s 1875 óta nyugalomban élt. Nagyszámu irodalmi műveivel főként a gyakorlati és a dogmatikai teologia mezejét gazdagította.

Forrás: Pallas Nagylexikon