Három király szövetsége

(Dreikönigsbündniss). Az 1848-49-ki német nemzetgyülés által szerkesztett alkotmány, mely a német államokat szorosabban egyesítette volna, nem tudott érvényre emelkedni; a porosz király a nemzetgyülés által felajánlott császári koronát visszautasítá, vagyis elfogadását a fejedelmi kormányok beleegyezésétől tette függővé, amire pedig alig volt kilátás. A nemzetgyülés ezután frakciókra szakadt, majd egészen feloszlott. Továbbra is megoldandó kérdésnek maradt tehát a német államok egymáshozi viszonya, midőn 1849 máj. 6. megnyilt a berlini kongresszus, melyen Poroszországon kivül még Bajorország, Hannover és Szászország vettek részt. De Bajorország csakhamar kivált s igy a kongresszus által kidolgozott alkotmánytervezet a H.-nek megállapodását képezte. E tervezet elfogadására több kisebb állam hajlandónak is mutatkozott, de Württemberg és Bajorország ellenséges állást foglaltak el vele szemben. Sőt Bajorország uj alkotmányjavaslattal lép fel, melyet Württemberg helyesel és csakhamar Szászország és Hannover is pártol; ugy hogy ez most mint négy király szövetsége törekedik érvényesülni, de siker nélkül. A fejedelmi kormányok idegenkednek a birodalomnak egységesebb szervezésétől, sőt egyesek ezt a «legveszedelmesebb álmadozásnak» jelentik ki. Végre Ausztria vezetése mellett minden visszatér a régi rendhez, melyet, a bécsi kormány kijelentése szerint, «az ujabb események csak háttérbe szorítottak, de alapjában meg nem ingattak».

Forrás: Pallas Nagylexikon