Harsányi
István (Móric), a gályarabságot szenvedett ref. lelkészek
egyik legkiválóbbja, szül. Baranyában 1630. Tanult Debrecenben, azután
külföldön, hol 1663. a groningeni egyetem hallgatója volt. Onnan hazajőve,
rimaszombati lelkész lett. 1674 febr. 18. Pozsonyba maga elé idézte a delegatum
judicium, mely ápr. 4. fej- és jószágvesztésre itélte. Életének azután
megkegyelmeztek, de Pozsonyban és Lipótváron szenvedett fogsága, valamint
gályarabságra hurcoltatása s azon való kinoztatása sulyosabb gyötrelmeket
okoztak, mint okozott volna vértanu-halála. A nápolyi gályákról a nagy- és
hőslelkü Ruyter tengernagy által kiszabadíttatva, társaival együtt Svájcba ment
s Züriczben másfél évet töltött. Hosszas bolyongás után végre visszatért
hazájába s ismét elfoglalta a rimaszombati első lelkészi állást. Irodalmilag
nem igen működött, mindössze egyetlen műve maradt fenn, melynek cime:
Disputatio theologica, qua disquiritur, quaenam sunt opera legis, quae fidei
opponuntur (Groningen 1663). Arcképe is fenmaradt. - Fia, ki szintén papságra
készülve, külföldről való hazatérte után Losoncon lelkészkedett, elhagyta
vallását s Nagyszombatban veres barát lett.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|