Hársfa

szódokfa, száldokfa, zádokfa, szödökfa, szádokfa, hársfa Tilia Tourn. (növ.), a róla nevezett család fája, mintegy 12 (hazánkban 5) fajjal Európában, Ázsia mérsékelt vidékein és É.-Amerikában, de sok faj vegyüléke és fajtája a kultura szüleménye, azért némelyik vadon sehol sem található. Levele többnyire ferde, szivalaku, fürészelt, álernyője 3-sokvirágu,  a nyele a halaványsárgás virágburokkal bizonyos hosszaságig összenő. Virága ötöstagu, himje többfalkás, némelykor az álhimektől tizszirmu (álszirom, parapetala), makkja végre 1-2 magu. Az ötszirmos H.-k (Haplopetaloideae) közül való a kisebblevelü H. (Tilia cordata Mill., T. parvifolia Ehrh.), egész 25 m. magas fa. Kerekded szivalaku levele vastagos, a visszája fehéres, az erek szögletein vörhenyes prémje van (l. Domatium). A széles v. nagyobblevelü H. (T. platyphyllos Seop., T. grandifolia Ehrh.) egész 30 m. magas, levele vékonyabb, nagyobb, szine-visszája csaknem egyforma zöld, a visszája szőrös, prémje fehéres. A kettő hibrid származéka a T. vulgaris Hayne, nagy, de visszáján sáppadtabb levelekkel és simább gyümölccsel. Elszórva nő, de szintén elfajzik (T. pallida Wierzb.). A csuklyás H. (Tilia cucullata Jacq.) a Tilia platyphyllosnak sajátságosan kislevelü alakja. A levél aljának szivalaku metszése egymással összenő s mélyedés keletkezik belőle. Hogy jó erős H.-csemeténk legyen, a vetőágy jól elkészített talajába 5 cm. mély barázdákban a magvas gyümölcsöt sürüen vetjük, hogy egymáson legyen, azután 1 cm.-nyire betemetjük. Többnyire csak másodévre csirázik. A kétéves csemetét átültetjük. Tanácsos az ágyát mintegy 5 esztendős korában megforgatni. Tizedik esztendeje előtt a H.-t ritkán lehet fasorba ültetni. Fiatal korától fogva szépen nő, eleinte majd mindig hengerded törzse van, csekély magasságban elágazik. Koronája korán boltozatos lesz, idővel mindig sürübb és terjedelmesebb. Vén korában könnyen korhad, de vannak 400-500 esztendős egészséges fák is; erdei fáink közül általában a H. él legtovább. Kérge eleinte meglehetős sima és fénylő, homályos vörösbarna, később meglehetős mély kéregtáblákra repedezik, vén korában mély barázdásan hasadozott. Oroszországban kosarat, kocsikast alakítanak belőle, házfedőnek is használják. Fája különösen a kisebblevelü v. téli hársé, nagyon puha és laza, fehér, gyakran kissé pirosasba játszik, egyenletes szövetü, tüköre és évgyürüje keskeny. Faragványnak (szent szobrok, ezért régen szentfának is hitták), asztalosmunkának, butornak, gazdasági eszközne, fogpornak, illatos fáklyának, rajzoló szénnek használják, de tüzelőül kevésértékü. Jószagu virágában a méh sok táplálékot talál, orvosságnak, valamint izzasztó teának is használják. A tizszirmos hársak (Diplopetaloideae) közül nevezetes az édes, fehér v. magyar H. (Tilia tomentosa Moench., T. argentea Desf., T. alba W. et Kit., de a régibb T. alba Aiton más H.); hazánkban, a Balkánon és Kis-Ázsiában terem, de ültetve gyakoribb. Levelének szine halavány, a visszája fehér egész ezüstszin, molyhos, az ér szögleteiben prémje nincs, de van a hasonló T. albanak Ait. Koronája sürü, tojásdad vagy gömbölyü. Hajtásainak levele gyakran mint az eukaliptuszoké függőirányosan, élével áll fel- és lefelé. Inkább diszfa, hazánknak főleg a déli részen. A nyugati H. (T. alba Ait.) északamerikai,  levelének visszája gyengén molyhos és prémes. Gyümölcse ötmagu, ötbordás, a magyar H. 1-2 magu, bordái gyengék. A fekete H. (T. americana L., T. nigra Borkh., T. glabra Vent.) szintén északamerikai, kopaszlevelü, álernyője sokvirágu, gyümölcse gömbölyü. Ezeket disznek ültetik. A H. nagyon gyorsan nő; mint nagy fát is könnyen át lehet ültetni, sőt meg is lehet fordítani (l. Famegfordítás). Lehet metszeni és csonkítani, ezután hamar ujra kihajt. A H. nagyon elfajzik, főleg a nagyobbik levelü H. Ezeket szemzéssel hazaiakba szokják ojtani.

Forrás: Pallas Nagylexikon