Hart
1. Gyula, német iró, szül. Münsterben 1859 ápr. 9. Jogot
tanult, de csakhamar hirlapiró lett s most kizárólag az irodalomnak él
Berlinben. Hivatott, de tulságosan szenvedélyes költő, aki ennek következtében
sokszor izetlen. Költeményei: Somsara (1879) és Homo sum. (1889) fényes stilben
irvák, de ki nem forrott tehetség termékei; hasonlók szinművei: Don Juan
Tenerio (1881), Der Rächer (1884) és Der Sumpf (1886), melyek kimagasló költői
részletekben gazdag, de tulzásokban sinlődő alkotások. Prózai művei: Fünf
Novellen (1888), Sehnsucht (1893) és Geschichte der Weltliteratur (1893, 2.
köt.). Testvérével (l. alább) kiadta a Deutsche Monatsblättert (1878), a
Deutscher Literaturkalendert (1879-82) és a Kritische Waffengänge-t, (1882-86),
mellyel Németországban a «modernek» naturalisztikus irányát megindították. E
vállalat folytatása a Kritisches Jahrbuch (1889-90, tiz füzet).
2. H. Henrik, előbbinek testvére, szül. Weselben 1855 dec.
30. Jogot és filozofiát végzett, mire hirlapiró lett. Jelenleg Berlinben
(testvérével együtt) a Tägliche Rundschau kritikusa. Művei: Weltpfingsten,
Gedichte eines Idealisten (1878), Sedan (tragédia, 1883) és Dal Lied der Menschheit
(1888, eddig 2 köt.). Ebben az emberiség egész fejlődését a leghomályosabb
ősidőktől fogva a jelenkorig 24 verses elbeszélésben akarja megalakítani.
Testvérével együtt szép műfordításokat adott ki: Italienisches Novellenbuch
(1882) és Blütenlese aus spanischen Dichtern (1883).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|