Harteneck

János (Sachs de H.), politikus, szül. Eperjesen 1664., lefejezték Nagy-Szebenben 1703 dec. 5. Atyja Zabanius Izsák tanító volt és ev. hite miatt Eperjesről elüzetvén, Nagy-Szebenbe költözött át. A fiu ott végezte az iskolát és azután Tübingába ment, hol magister philosophiae lett és egy ideig előadásokat tartott. 1689-ben Nagy-Szebenbe visszatérve, 1690. notarius provinciális és nagyszebeni városi irnok lett. Hivataloskodásának ezen kezdete azon időbe esik, amikor Erdély a Habsburg-ház uralma alá került. Az 1692-i országgyülés a Leopoldinum keresztülvitelének sürgetésére küldöttséget menesztett Bécsbe. A szászok képviselője H. volt, ki majd egy évig fáradozott Bécsben, hogy a vezető köröket az erdélyi bonyolódott viszonyokról felvilágosítsa és a szászok érdekében jó indulatra bírja. A császár aranyláncot ajándékozott neki, Nagy-Szeben a volt Szeben-szék birájává, azután provinciális polgármesterré választotta; 1697. királybiró és a szászok grófja lett. Lipót nemességet adományozott neki Sachs de H. predikátummal. H.-t 1702. ellenfelei felségsértéssel vádolták s halálra itélték. Ugyanekkor a nagyszebeni tanács előtt is be lett vádolva. A terjedelmes peraktákból csak egy dolog kerül ki, hogy H. felesége semmire való asszony, Rabuti segédtisztjének, Aktonnak életére tört s ennek inasát megölette és hogy H. a tettnek nem részese, de tudója, s hogy indulatos, gyakran érzéki ösztöneinek szolgája volt. A szebeni tanács is halálra itélte és a nagy téren ki is végeztette. V. ö. Zieglauer, Harteneck und die Siebenbürgischen Parteikämpfe seiner Zeit (N.-Szeben 1869).

Forrás: Pallas Nagylexikon