Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Hartig... ----

Magyar Magyar Német Német
Hartig... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hartig

1. Ferenc gróf, osztrák államférfiu, szül. Drezdában 1789 junius 5., hol atyja - H. Ferenc - osztrák ügyvivő volt, meghalt Bécsben 1865 jan. 17. Korán államszolgálatba lépvén, 1825. stiriai helytartó s 1830. Lombardia kormányzója lett, hol nagy népszerüségre tett szert. 1840. tagja lett a minisztériumnak s üdvös reformokat létesített a vasutügy és nemzetgazdaság fejlesztése érdekében. 1848. a magánéletbe vonult vissza s irodalommal foglalkozott. Iratai közül a Das kaiserliche Manifest vom 26. Sept. 1848. (Prága); Genesis der Revolution in Österreich (Lipcse) és Nachgedanken des Publizisten Gotthelf Zurecht szabadelvü és őszinte hangjuknál fogva feltünést keltettek. Az urak házában a centralistákkal szavazott.

2. H. Ödön gróf, osztrák államférfiu, az előbbi fia, szül. Bécsben 1812 trák államférfiu, az előbbi fia, szül. Bécsben 1812 nov. 2., megh. San Remóban 1883 márc. 30. Állami szolgálatba lépvén 1846-tól 1859-ig kasseli, kopenhágai és müncheni követ volt. 1861. mint a cseh tartománygyülés tagja képviselővé választatván, a Schmerling-féle politikának legbuzgóbb védelmezői közé tartozott, de Belcredi alatt mandátumát letette. 1867. csehországi marsall s az urakházának élethossziglani tagja lett, hol a szabadelvü párttal szavazott.

3. H. György Lajos, német erdész, szül. Gladenbachban (Biedenkopf járásban) 1764 szept. 2., megh. Berlinben 1837 febr. 2. Giessenben tanult, 1786. erdőmester, s aztán fokról fokra emelkedve 1806. Stuttgartban főerdőtanácsos és 1811. Berlinben kir. porosz államtanácsos és országos főerdőmester lett. Amellett erdészeti előadásokat is tartott a berlini egyetemen; Hungenben alapított s később Dillenburgba s Stuttgartba áthelyezett erdészeti iskolája nagy hirben állott. A porosz erdőigazgatás körül is H. nagy érdemeket szerzett. Több helyütt (Darmstadt stb.) szobrot emeltek neki. Nagy irodalmi munkásságot fejtett ki. Főbb művei: Anweisung zur Holzzucht für Förster (Marburg 1791, 8. kiad. 1818); Physikalische Versuche über das Verhältniss der Brennbarkeit der meisten deutschen Waldbaumhölzer (u. o. 1794, 3. kiad. 1807); Anweisung zur Taxation u. Beschreibung der Forste (Giessen 1792, 4. kiad. 1819); Grundsätze der Forstdirektion (Hadamar 1803, 2. kiad. 1813); Lehrbuch für Förster (Stuttgart 1808, 11. kiad. H. Tódortól, 1877, 3. köt.); Lehrbuch für Jäger (Berlin 1810, 11. kiad. H. Róberttól 1884); Versuch über die Dauer der Hölzer (Stuttgart 1822); Erfahrungen über die Dauer der Hölzer, (Berlin 1836); Forstliches und forstnaturwissenschaftliches Konversationslexikon (u. o. 1834. H. Tódorral, 2. kiad. Suttg. 1836); Lexikon für Jäger und Jagdfreunde (Berlin 1836, 2. kiad. 1859-61). Szerkesztett szaklapokat is.

4. H. Károly Ernő, német technologus, szül. Steinban (Rochlitz, Szászország) 1836 jan. 20. Chemnitzben és Drezdában gépészetet tanult, aztán a lipcsei egyetemet látogatta és 1865-ben a drezdai politechnikumon a mekanikai technologia tanára lett. Főbb művei: Untersuchungen über die Heizkraft der Steinkohlen Sachsens (Lipcse, 1860); Abhandlungen über den Kraftverbrauch der Arbeitsmaschinen. 1875 óta a Zivilingenieur c. lap szerkesztője.

5. H. Róbert Henrik Gyula, német erdész és botanikus, H. Tivadar fia, szül. Braunschweigban 1839 máj. 30. Szülővárosban erdészetet, Berlinben természettudományokat és jogot tanult; 1865-ben braunschweigi államszolgálatba lépett, 1867. a neustadt-eberswaldei erdészeti akadémia, 1878. pedig Münchenben az erdészeti növénytan tanára lett. Ő az erdészeti kulturnövények patologiájának megalapítója. Művei: Die durch Pilze erzeugten Krankheiten (2. kiad. Stuttgart 1875); Die Zersetzungserscheinungen des Holzes der Nadelholzbäume u. der Eiche (u. o. 1878); Lehrbuch der Baumkrankheiten (2. kiad. u. o. 1889); Der Wurzelpilz des Weinstocks (Berlin 1883); Die Zerstörungen des Bauholzes (u. o. 1885) stb.

6. H. Tivadar, német botanikus, szül. Dillenburgban 1805 febr. 21., megh. Braunschweigban mint erdőtanácsos és tanár 1880 márc. 26. Nevezetesebb munkái: Über die Verwandlung der polykotyledonischen Pflanzenzelle in Pilz- und Schwammgebilde (Berlin 1833); Neue Theorie der Befruchtung der Pflanzen (Braunschweig 1842); Beiträge zur Entwickelungsgeschichte der Pflanzen (Berlin 1843); Das Leben der Pflanzenzelle (u. o. 1844); Vollständige Naturgeschichte d. forstlichen Kulturpflanzen Deutschlands (u. o. 1851, 120 rézmetszetü tábl.); Entwickelungsgeschichte des Pflanzenkeims (Lipcse 1858, 4 tábl.); Über den Gerbstoff der Eiche (Suttgart 1869); Anatomie u. Physiologie der Holzpflanzen (Berlin 1878, 6 tábl.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is