Hartvik

1. (Chartuicius) közönséges vélemény szerint magdeburgi prépost, majd regensburgi püspök (1106-1126), a Sponheim-Lavanti grófok családjából, ki az Álmos hercegtől meghítt V. Henrik császárral 1108. mint ellenség jött volna az országba; Pauler Gyula szerint azonban (Századok 1883, 804.) valószinüleg őt kell érteni Harduin (l. o.) győri püspök alatt, kit Kálmán király 1097. Sziciliába küldött Buzilla hercegnő megkérésére. Ha nem Arduinnak, hahem németesen H.-nak irta magát, ez német származása mellett bizonyíthat. Kálmán királynak ajánlva irta meg Szt. István legendáját, mely a magyar királyság megalapítójának legbővebb életrajza. Legjobbnak a pesti kodexet tartották, mely Frankfurtból 1814. került a nemzeti muzeumba. Az ujabb történetnyomozás kiderítette, hogy ezt a legendát közbeszurásokkal ügyetlenül bővítették ki; alapjában véve azonban csakugyan a H. műve, mely Kálmán király parancsára, a Legenda maior et minor felhasználásával készült. Interpolált helyeit Pauler mutatta ki (A H.-legenda és pesti codexe. Századok, 1884, 739-749.).

2. H., abenspergi Babro gróf fia, l. Berta.

Forrás: Pallas Nagylexikon