Hasadás

az ásványoknak az a tulajdonsága, hogy részecskéi akár kalapácsütéssel, akár nyomással sik lapok szerint választhatók el egymástól. Egy vagy több irány lehetséges az ásványoknál, mely szerint a részecskék egybefüggése csekélyebb foku, mint más irányokban, aszerint mondjuk, hogy az ásvány egy, vagy két vagy több irányban hasad. A H.-i irány, v. ama sik lapok, melyek szerint a részecskék egymástól könnyebben válnak el, mindenkor bizonyos kristálylapokkal egyközös, vagyis a H. meg a kristály alakja között a legszorosabb kapcsolat van. Ha valamely kristályt hasítunk, akkor a H.-i lapok vagy ama kristálylapok egyikével egyközösek, melyet a kristályon külsőleg is észlelhetünk, avagy oly lapokkal, melyek az illető kristályon lehetségesek. A galenit hexaéder a lapokkal párhuzamosan hasad, a galenit oktaéder oly lapok szerint, melyek az oktaéder csúcsait tompítják, vagyis a kristályon lehetséges hexaéderlapok szerint. Valamely kristályos ásványon hasítás által megtudhatni a lehetséges kristálylapokat és igy a H. reávezethet a kristályalak meghatározására. Amely ásványok több irányban hasadnak, azok szabályos hasítása által hasadási alak keletkezik, mely mindig valamely kristályalaknak felel meg. A galenitot három irányban hasítva, hexaéder áll elő, mészpát romboédert ad, a fluorit oktaédert, a szfalerit, mely a rombdodekaéder lapjai szerint hasad, rombdodekaédert mint hasadási alakot (persze nagy fáradsággal és gondos hasítással). A H. meg a kristályalak közötti összefüggésből következik, hogy amaz ásványok, melyek csakis egy irányban hasadnak és hasadásuk által levelek képződnek, nem tartozhatnak a szabályos rendszerbe, mert itt a H. folytán előálló, vagyis egy lappárnak megfelelő kristályalak nincs. Ugyanezen okból a négyzetes és hatszöges rendszerbeli kristályoknál egyirányu H. csakis a főtengelyre merőleges irányban lehetséges, mig a többi rendszerekben kristályosodó ásványoknál egyirányu hasadás többféle lehetséges. Különben az egyes kristályrendszerekben a H.-ok mindig meglehetősen egyszerü alakok kristálylapjainak felelnek meg. A szabályos rendszerben leggyakoribb a hexaéder szerinti H., ritkább az oktaéder és a rombdodekaéder szerint. A négyzetes rendszerbeli kristályok gyakori H.-i iránya a véglap, az oszloplap; a hatszögletes rendszerben ugyancsak a véglap, a romboéder, ritkábban a hatszöges piramis; a rombos rendszerben leggyakoribb a H. valamelyik véglap szerint, ritkán mind a három szerint, valamint az oszlop szerint; az egyhajlásu rendszerbeli kristályok legtöbbje a szimmetrikus sik irányában mutat H.-t, de ezen sikhoz merőleges irányu H. sem ritka; a háromhajlásu rendszerben a H.-i irány a véglapok valamelyike, továbbá még az oszloplap is. Ha a H.-i lap oly sima, hogy a fényt tökéletesen vagy kitünően vagy csak igen erősen veri vissza, akkor azt mondjuk, hogy az illető ásvány kitünően hasad (gipsz, csillám, kősó, galenit stb.), vagy nagyon tökéletesen (mészpát, barit stb.), v. csak tökéletesen (augit, fluorit stb.), vagy ha a H.-lapok nem egészen simák, azt mondjuk: tökéletlenül hasad (p. gránát, vezuvián stb.). Egyazon ásvány mindig egyformán hasad, minélfogva a H. igen fontos ismertetője az ásványoknak. Ahol egyazon ásványon eltérő H. mutatkozik, ott az v. az ikerképződésre v. idegen ásványoknak közbeékelésére vezethető vissza.

Forrás: Pallas Nagylexikon