Hasadékonyság
a fának sajátlagos tulajdonsága, mely azon alapszik, hogy a
fa anyaga többnyire egyenes, ritkán görbe, párvonalas rostszálakból áll, melyek
között - részben a bélsugarak, részben az évgyürü tavaszi pásztájának gyönge
sejtjei folytán - az összefüggés annyira csekély, hogy gyakran csak a legkisebb
indító ok is elégséges arra, hogy az anyag szomszédos szálai egymástól
elváljanak, vagyis hogy a fa hasadjon. A H. tulajdonkép a fánál mint a
szilárdságnak egy neme szerepel. A H. számos tényezőtől függ. Gesztfa nehezen
és csak töredezve, fiatal fa könnyebben hasad. Puha szabályosabban hasad mint
kemény fa, de mindig könnyebben is. A rugalmasság elősegíti a hasadást, fagy
csökkenti vagy megsemmisíti. Viztartalom puha fáknál csökkenti a rugalmasságot,
tehát a H.-ot is; kemény fáknál elősegíti a H.-ot. Nagy mértékben inkrusztált
sejtfalu fák nehezebben, illetve szabálytalanul hasadnak. Oly fák, melyeknél
tavaszi és őszi pászta között nagy a különbség, könnyen hasadnak.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|