Hasbeszélő

(Ventriloquus) az, aki szájának alig észlelhető mozgása mellett hangokat és szavakat hallat, melyek a hallgatóra oly hatással vannak, mintha azok más, távolabb eső helyekről erednének. A hasbeszélés egyedül ügyességen alapuló különös módja a hang elváltoztatásának. Magától értetődő ennélfogva, hogy a hasbeszélés nem a hasból ered, mint ezt régente hitték. A hasbeszélés a gégének és az inyvitorlának sajátos mozgásán alapszik, melyeknek segélyével mély belégzést követő lassu kilégzés alatt a hangnak említett elváltoztatása létrehozható. A H.-nek rendkivül előnyére van, hogy fülünk igen könnyen megtéveszthető. Minden egészséges hangu és ép légzési szervekkel biró egyén képes a hasbeszélést megtanulni és gyakorolni. V. ö. De la Chapelle, La ventriloque ou l"engrastrimythe; Schulz, Die Kunst des Bauchredens (3. kiad. 1892). stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon