Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
hashártyagy... peritonitis...

Magyar Magyar Német Német
hashártya Bauchfell (...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hashártya

(peritonaeum), a hasfalak szakadatlan bélése, u. n. fali H., mely a hasüri és medencebeli szerveket is többé-kevésbé beburkolja (u. n. zsigeri H.), a bélfodrokat, valamint a nagy és kis csepleszt alkotja; csak a nőnél van a méhkürtök hasüregi nyilásainak megfelelő lyuk rajta, különben a külvilágtól teljesen elzárt tömlőt képez. Vékony, elég feszes, áttetsző, belső felszine sima, az állandó nedvességtől sikamlós (savós hártya), ami a fodrokkal biró hasüri szervek mozgását nagyban megkönnyíti. Az elülső hasfalak fali H.-jától indul ki fent a májhoz menő és a görgeteg májszalagot is magába foglaló függesztő májszalag; alul a köldökből kiinduló s lefelé divergáló három ráncot képez: a középső a hugyinda, a két oldalsó az elcsenevészett köldökverőerek kiemelkedő szalagai által képeztetnek. E ráncoktól oldalfelé (a Poupart-szalag közepétől) szintén a köldök felé haladó alsó-felhasi erek tünnek át a hashártyán, az u. n. plica epigastricat képezve. Ennek a külső oldalán, a Poupart-szalag felett van a nevezetes lágyékcsatorna hasüregi v. belső nyilása. A Poupart-szalag belső széle alatti kis bemélyedés az u. n. combárok, mely a combcsatornának képezi a belső nyilását. E két nyiláson kinyomulhatnak a belek a hasprés nyomása alatt, a H. megfelelő részletét mindig maguk előtt tolva; igy jön létre egyrészről a lágyéksérv, másrészről a combsérv; az előretolt H. a sérvtömlő legbelső rétegét képezi. A rekeszt fedő H.-ról indul ki a koszorus májszalag, a máj és gyomor között az u. n. kis csepleszt alkotja; a gyomor alsó görbületétől indul el a kötényszerüleg lecsüngő nagy cseplesz. A belek közül a vékonybeleknek és a haránt vasgtagbélnek van a legbővebb H.-kettőzete, u. n. fodra; az előbbi a bélfodor, az utóbbi a harántvastagbél-fodor. A H. medencebeli része férfinél a hólyag és végbél között vak tömlőt képez, melynek alsó része az u. n. Douglas-féle üreg. Nőnél a széles méhszalagok közbeiktatása folytán két mélyedés jön létre: a méh és végbél közt egyrészről a méh és hólyag között másrészről; az előbbi jóval mélyebb az utóbbinál. A hátulsó hasfalon a H. több változóan jelenlevő ráncot és bemélyedést képez: igy a duodenum és jejunum hajlatában, az ileum és coecum között, a vakbél alatt, melyek annyiban nevezetesek, hogy a belek itt is átnyomulhatnak, amidőn az u. n. H. mögötti sérvek jönnek létre.

A H. egyes részeinek fejlődéstani magyarázata kissé körülményes; a bélfodrok és függesztő szalagok keletkezését legjobban ugy érthetjük meg, ha a H.-tömlőt üresnek gondolva, a hasüri szerveket ezen tömlőbe kivülről benyomulni képzeljük: ily módon a H.-t maguk előtt tolván, első sorban maguk vétetnek általa körül (zsigeri H.), másodsorban pedig létrejönnek a H.-kettőzetek: a függesztő szalagok, illetve fodrok. A szabadon lecsüngő nagy cseplesz pedig nem egyéb, mint a gyomor függesztő szalagának ismételt kettőzete (tehát 4 lemezből áll), mely később megnyulik, a gyomor forgása folytán pedig homlokirányu helyzetbe jut.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is