Haspinger

János, szerzetesi néven Joachim, tiroli szabadsághős, szül. Szt. Mártonban (Pusterthal) 1776 okt. 28., megh. Salzburgban 1858 jan. 12. Előbb az orvosi pályára készült, 1802. azonban kapucinus lett. Lelkes, szabadságszerető ember volt. Szerzetének főkolostorából (Bozen és Brixen között) a gyülölt bajorok ellen harcra tüzelte fel a tiroli népet. Az 1808-iki évtől fogva a tiroli hazafiak titkos társulatának tagja volt, 1809. pedig a tiroli felkelésben jelentékeny szerepet játszott. Résztvett különösen az Isel hegyén vivott két ütközetben (máj. 29. és aug. 13). Hofer András második merész fölkelése is a csüggedetlen, optimista reményeket tápláló H. műve volt. Ezt a fölkelést azonban a franciák leverték, mire H.-nak is menekülnie kellett (1810). Előbb Graubündenben bujdosott, majd a Vincsgauban lappangott, mig végre álruhában, ugyszólván a francia seregen keresztül, Bécsbe lopódzott (1810 okt.). Itt 1812. titkos megbizást kapott, hogy ujból rendezzen Tirolban népfölkelést s hogy Felső-Olaszországban hiveket szerezzen. 1815 óta mint plébános élt Alsó-Ausztriában, Traunfelden. 1836. nyugalmazták. 1848. mint tábori lelkész kisérte a tiroli vadászszázadok egyikét Olaszországba. 1854-től kezdve Salzburgban lakott (a Mirabell-palotában) s I. Ferenc Józseftől kegydijat élvezett. Innsbruckban temették el Hofer András mellé.

Forrás: Pallas Nagylexikon