Haspinger
János, szerzetesi néven Joachim, tiroli szabadsághős, szül.
Szt. Mártonban (Pusterthal) 1776 okt. 28., megh. Salzburgban 1858 jan. 12.
Előbb az orvosi pályára készült, 1802. azonban kapucinus lett. Lelkes,
szabadságszerető ember volt. Szerzetének főkolostorából (Bozen és Brixen
között) a gyülölt bajorok ellen harcra tüzelte fel a tiroli népet. Az 1808-iki
évtől fogva a tiroli hazafiak titkos társulatának tagja volt, 1809. pedig a
tiroli felkelésben jelentékeny szerepet játszott. Résztvett különösen az Isel
hegyén vivott két ütközetben (máj. 29. és aug. 13). Hofer András második merész
fölkelése is a csüggedetlen, optimista reményeket tápláló H. műve volt. Ezt a
fölkelést azonban a franciák leverték, mire H.-nak is menekülnie kellett
(1810). Előbb Graubündenben bujdosott, majd a Vincsgauban lappangott, mig végre
álruhában, ugyszólván a francia seregen keresztül, Bécsbe lopódzott (1810
okt.). Itt 1812. titkos megbizást kapott, hogy ujból rendezzen Tirolban
népfölkelést s hogy Felső-Olaszországban hiveket szerezzen. 1815 óta mint
plébános élt Alsó-Ausztriában, Traunfelden. 1836. nyugalmazták. 1848. mint
tábori lelkész kisérte a tiroli vadászszázadok egyikét Olaszországba. 1854-től
kezdve Salzburgban lakott (a Mirabell-palotában) s I. Ferenc Józseftől
kegydijat élvezett. Innsbruckban temették el Hofer András mellé.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|