Hassenfratz

János Henrik, francia fizikus és kémikus, szül. Párisban 1755 dec. 20., megh. u. o. 1827 febr. 26. Előbb hajóapród francia hadihajón, azután ács Párisban. Építészeti és bányászati tanulmányokat tett; 1783. a kormány megbizásából Stájerországban, Karintiában, Magyarországban és Németországban tanulmányutat tett a bányászati és kohászati viszonyok tanulmányozására. Visszatérése után Lavoisiernek segédkezett munkálatainál. A forradalom kitörése után a politikai életben mint a radikális párt tagja nagyban szerepelt. A girondiak perében nagy befolyását a konventben érvényesítette és sok életet mentett meg. Azon korbeli iratai radikális irányuak, p. az École d"exercice ou Manuel militaire de l"infanterie, cavalerie et artillerie nationale (Páris 1790); Catéchisme militaire, ou Manuel du garde national (Páris 1790); Cours révolutionnaire d"administration militaire (u. o. 1794). 1793. Servant miniszter a hadikészletek felügyeletével bizta meg. Nagy érdemei voltak a bányászat körül és a katonai iskolák s a politechnikum szervezésében. Az utóbbin 1794. a fizika tanárává lett, 1797. a bányászati iskolához ment át és 1814. nyugalomba vonult. A visszatérő Bourbonok azonban már 1815. elvették nyugdiját. Számos művet irt, többek között. Sidérotechnie, ou l"art de traiter les minéraux de fer, pour en obtenir de la fonte, du fer et de l"acier (Páris 1812); Dictionnaira physique de l"Encyclopédie (1816-21); Traité de l"art de calciner la pierre calcaire (u. o. 1825); Cours de physique céleste (1803 és 1810). Azonkivül számos értekezést, mely bányászattal, kémiával és fizikával foglalkozik. Az utóbbi tudományban különösen a hidromekanikával és a hajcsövességgel foglalkozott.

Forrás: Pallas Nagylexikon