Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Hastings... ----

Magyar Magyar Német Német
Hastings... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Hastings

1. Ferenc Rawdon marquis, brit hadvezér és államférfiu, szül. 1754 dec. 7., meghalt Maltán, 1826 nov. 28. Ősrégi norman családból származott. Tanulmányait Oxfordban végezte. Az amerikai szabadságharcban mint Cornwallis lordnak főhadsegéde vett részt. 1783. Rawdon báróvá nevezték ki, 1793 pedig atyjától örökölte a Moira grófi cimet. A francia forradalom idejében több, a francia emigránsok által kezdeményezett expedicióban működött közre. 1814. Kelet-India főkormányzójává nevezték ki; legyőzte a pindaree törzseket, a marathokat és Nepal hegyi lakóit. 1817. Boudoun viscountjává, Rawdon grófjává és H. marquisjává nevezték ki. 1823. visszatért hazájába, ahol Indiában hozott intézkedései miatt, bár eredménytelenül, támadásoknak volt kitéve.

2. H. Lőrinc és János, l. Pemfroke.

3. H. Warren, sir angol Kelet-Indiának főkormányzója, szül. Churchillben (Worcester grófságban) 1732 dec. 6., megh. Daylesfordban 1818 aug. 22. Westminsterben és Oxfordban tanult, 1760. a keletindiai társaságnál, Bengáliában, irnoki állást kapott. 1756. Clive alatt a hadseregben szolgált, 1761-64. pedig Kalkuttában a kormányzó tanács tagja volt. 1764. visszatért Angliába, de miután Indiában szerzett vagyonát elvesztette, ismét beállott a keletindiai társaság szolgálatába, mely 1769. Madrasba küldte, 1772. Bengália kormányzójává, 1773. pedig Kelet-Indiának első főkormányzójává nevezte ki. Ez állásban jóformán korlátlanul uralkodott tizenkét évig és a legsúlyosabb viszonyok között is megfelelt nehéz feladatának; gyarapította s megerősítette a társaság hatalmát, ujjászervezte a közigazgatást, s a társaság jövedelmét 3 millióról 5 millió font sterlingre emelte. 1785. jóakarójának, North lord miniszternek visszalépése után H.-et visszahivták Angolországba, mire a parlament Burke indítványára pörbe fogta. Azzal vádolták, hogy zsarnokilag uralkodott, hogy az indiai benszülötteket zsarolta és kizsákmányolta, s hogy több indiai fejedelmet igazságtalanul fosztott meg trónjától. Az alsóház a vádat a felsőházhoz utasította, mely a pört a Westminsterhallban 1788 febr. 13. kezdte tárgyalni. Hosszadalmas vizsgálat után a főuri bizottság 1795. felmentette H.-et, de a hosszu pör teljesen fölemészté H. vagyonát, mire a keletindiai társaság érdemeinek elismeréseül 4000 font sterling nyugdijat szavazott meg neki. Az időtől fogva visszavonultan élt, mignem 1814. a királyi titkos tanács tagjává nevezték ki. Művei: Narrative of the late transaction at Benares (Kalkutta 1782); Review of the state of Bengal (1786); The present state of the East Indies (1786); Speech in the high count of justice in Westminsterhall (London 1791), Lushington Istvánnal folytatott levelezése 1795. jelent meg. V. ö.: Gleig. Memoirs of the life of W. H. (London 1841, 3 köt.) Macaulay, Essays c. művét, (a H.-ról szóló essay magyar fordításban is megvan. Olcsó könyvtár); Bond, Speeches of the managers and counsel in the trial of W. H. (London 1859-61, 4 köt.); Trotter, W. H., a biography (1879). Legutóbb Lyall Alfréd, Forrest G. és Strechey irta meg H. életrajzát. (London 1879 és 1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is