Hasüri szervek

Nagy része többé-kevésbé szabadon csüng be a has üregébe, más része a hasfalhoz lapul.

Az utóbbiak számára a hashártya burkot nem képez, emiatt a hashártya lemeze mögött fekszenek: u. n. hashártya mögötti szervek; ide tartozik a vese és mellékvese; a többiek ellenben éppen annak köszönik szabadabb mozgékonyságukat, hogy a hashártya egyrészt beburkolja őket, majd pedig kisebb-nagyobb kettőzeteket, u. n. fodrokat képez a számukra; ezek az u. n. hashártya előtti szervek; idetartoznak a máj, lép, hasnyálmirigy, gyomor, vékonybelek, vastagbelek. Röviden áttekintve, a hasi szervek a következők:Vese (ren, nefros), átlag 11,5 cm. hosszu, 5,5 cm. széles, 3,7 cm. vastag babalaku laposdad páros mirigy a hasüreg hátsó falán, a gerincoszlop oldalán, a tizenkettedik hát-és a harmadik ágyékcsigolyák között. A veseerek az u. n. vesekapun lépnek be, ugyanott indul el a hugyelvezető cső. Külső burkát fehér rostos tok teszi; maga a veseállomány pedig 1. a körülbelül 1 cm. szélesés az érgomolyokat tartalmazó kéregállományra, 2. a 7-8 veseszemölcsöt képező velőállományra oszlik. Mindegyik szemölcs 10-20 finom likacskával nyilik a vesekelyhekbe, melyek egyesüléséből jön létre a 15 mm. széles vesemedence. Néha a két vese alsó végével egybeforr, ez az u. n. patkóvese. A vese elhagyhatja helyét és lejuthat egész a medence üregébe; ez az u. n. vándorvese.

A mellékvese (gland. suprarenalis), a vese felső részén fekvő 2-3,5 cm. hosszu, 4-5,5 cm. széles félholdalaku lapos szerv. Kéregállománya sárgás szinü, sugaras irányban csikos,a velőállomány lágyabb, szürkés szinü, kettőjük között egy a halál után gyorsan rothadó és megfeketedő vékony réteg fekszik.

A máj (hepar, jecur), a test legnagyobb mirigye, barnavörös szinü, átlag 27-33 cm. hosszu, 16-21 cm. széles,  5-8 cm. vastag, 1871 gr. súlyu. Alsó homoru felszinén van a májkapu, ide lépnek be a belektől jövő verőér a májverőér, idegek, nyirokerek, továbbá itt lép ki a májvezeték. A májkapura merőlegesen álló két barázda H-idomot hoz létre: a jobbszárnak megfelelőleg elől az epehólyag, hátul az alsó törzsöki vivőér, a balszárnak megfelelőleg a görgeteg májszalag vannak elhelyezve; ez utóbbi a májat egy kisebb bal- és egy nagyobb jobbkarélyre osztja. A H-alaku képlet szárai által közrefogva, elől van a négyszögü karély, hátul a Spiegel-féle karély. A máj a jobb-borda alatti tájékban fekszik, vékonyodó balkarélya átnyul a balborda alatti tájékba is; felfelé a rekesszel van érintkezésben, alsó felszinével pedig a jobbvesét, a vastagbél és gyomor egy részét, valamint a kis csepleszt takarja. Megbetegedéseknél alakja és nagysága sok változásnak van alávetve; a füző is főleg a májra fejti ki rossz hatását, melyen a nyomás folytán a hashártya megvastagodásától fehéres szinü barázda keletkezhetik s ez néha oly mélyen vág be, hogy a máj harántul két karélyra osztatik; az igy lefüzött karély mélyen lejuthat a hasüregbe, sőt a csipőtájékba is.

A hasnyálmirigy (pancreas, l. o.).

A lép (lien, splen) 12-14 cm. hosszu és 8-10 cm. széles, kávészemalaku u. n. vérmirigy a balborda alatti tájékban, a gyomor feneke mögött, a kilencedik és tizenegyedik bordák között. Kivül rostos tok fedi, melytől a lép egész belsejét 1-2 mm.-nyi területig behálózó gerendázat indul el. Ezen gerendázat üregeiben fekszenek a vörös és fehér vérsejtek halmazából álló vörös lépbél és a fehér vérsejtekből álló léptüszők. Kivezető csöve nincs; erek és idegek a lépköldökön lépnek be. A léptüszők a fehér vérsejtek képzésére, a vörös lépbél némelyek szerint a vörös vérsejtek elpusztítására szolgál. Nagysága gyorsan változhatik, felduzzadhat, majd sima izomsejtjei folytán összehuzódhatik. Kóros viszonyok között (váltóláz, fehérvérüség) tekintélyes nagyságot érhet el.

A gyomor (ventriculus, gaster, stomachus), l. Gyomor.

Vékonybelek (intestinum tenue) és vastagbelek (intestinum crassum), l. Bél.

Forrás: Pallas Nagylexikon