Használat
(Usus), személyes szolgalom, melynélfogva a jogosult
valamely idegen dolgot állagának megsértése nélkül s kimélésével, a maga
szükségére természetben használhat. A dolog gyümölcseinek élvezésére a H. csak
akkor ad jogot, ha a dolog használata éppen gyümölcsének huzásában áll. A H.
mértéke a jogosítottnak szüksége, a H. joga tehát csak addig terjed, ameddig a
jogosítottnak magának arra szüksége van. S ez által lényegesen különbözik a
haszonélvezettől (l. o.). Az osztrák polgári tkv. 506. §-a szerint a szükség
mérvét a H. megkezdésének időpontja határozza meg; a jogosítottnak állásában v.
foglalkozásában utóbb történt változások tágabb használatra igényt nem adnak. A
jogot, mert mértéke a személyes szükséglet, másra átruházni nem lehet. A dolgot
jó karban tartani, a dolgon fekvő minden rendes és rendkivüli terheket viselni
a tulajdonos tartozik. Csak ha a költségek nagyobbak mint a tulajdonosnak
megmaradó haszon, tartozik a jogosított a többletet viselni, vagy a H.-ról
lemondani. A H. joga megszünik a jogosított természeti személy halálával, a
jogi személy megszüntével. Ha a H. tárgya ingatlan, harmadik jóhiszemü
tulajdonossal szemben csak a nyilvánkönyvileg bejegzett H. érvényesíthető.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|