Használat

(Usus), személyes szolgalom, melynélfogva a jogosult valamely idegen dolgot állagának megsértése nélkül s kimélésével, a maga szükségére természetben használhat. A dolog gyümölcseinek élvezésére a H. csak akkor ad jogot, ha a dolog használata éppen gyümölcsének huzásában áll. A H. mértéke a jogosítottnak szüksége, a H. joga tehát csak addig terjed, ameddig a jogosítottnak magának arra szüksége van. S ez által lényegesen különbözik a haszonélvezettől (l. o.). Az osztrák polgári tkv. 506. §-a szerint a szükség mérvét a H. megkezdésének időpontja határozza meg; a jogosítottnak állásában v. foglalkozásában utóbb történt változások tágabb használatra igényt nem adnak. A jogot, mert mértéke a személyes szükséglet, másra átruházni nem lehet. A dolgot jó karban tartani, a dolgon fekvő minden rendes és rendkivüli terheket viselni a tulajdonos tartozik. Csak ha a költségek nagyobbak mint a tulajdonosnak megmaradó haszon, tartozik a jogosított a többletet viselni, vagy a H.-ról lemondani. A H. joga megszünik a jogosított természeti személy halálával, a jogi személy megszüntével. Ha a H. tárgya ingatlan, harmadik jóhiszemü tulajdonossal szemben csak a nyilvánkönyvileg bejegzett H. érvényesíthető.

Forrás: Pallas Nagylexikon