Hát

(dorsum), Az embernél a törzsök háti oldalának a mell és hassal szemben fekvő része, középvonalában a gerincvelő egy részét magában foglaló, a csigolyák által képezett gerinc-csatornával. Éles határ nélkül folytatódik a tarkótájékba, oldalt a mell- és hasfalakba; alul a medencecsontjai vehetők határul. Alsó részének ágyék a neve. Középvonalában a csigolyák kiemelkedő tövisnyujtványai által képezett léc tapintható, ill. sovány egyéneknél látható. A csigolyák tövis- és harántnyujtványai, valamint a bordák által alkotott gerincoszlopi barázdát a keresztcsontból kiinduló kereszt gerincizom tölti ki, amihez hozzájárulnak még: a tövisnyujtványok között a tövisizom, a tövisnyujtvány közötti izmok, a haránt- és a tövisnyujtványok között a féltövises, a sokbahasadt és a gerincforgató izmok, továbbá a harántnyujtványok közötti és a harántnyujtványborda közötti bordaemelők. Felső részét a felső végtagok és a lapockák szélesítik ki a gerincoszloptól hozzájok menő széles vékony izmokkal: csuklyás, széles, hát- és a csüllőalaku izmokkal.

Ezek alatt van a bordákhoz tapadó hátulsó felső és hátulsó alsó fürészizom. H. az állati testen a hasi résznek átellenben fekvő, a martól az ágyékig terjedő része. Csak a kétoldali részarányos állatoknak van háta, milyenek a gerincesek, izeltlábuak, puhatestüek és a férgek. Szükebb értelemben az emlősöknél még felső résznek is hivják. A H. akkor jó, ha nem nagyon hosszu, lehetőleg széles, egyenes és husos. A horpadt H., melyet a lónál nyergeltnek is neveznek, gyenge, a felfelé ivelődő u. n. pontyhát erős.

Forrás: Pallas Nagylexikon