Határozó

az állítmány közelebbi meghatározására szolgáló mondatrész. A H.-knak három főosztályát szokás megkülönböztetni: 1. A helyhatározók valamely személynek v. dolognak helyét jelölik meg; kifejezésük módja legvilágosabb és leghatározottabb, mert minden helyviszonyra megannyi külön ragos v. névutós kifejezésünk van a nyelvben. P.Ül a király trónusában, arany pálca a kezében; mellette ül a királyné, gyémánt csillog a hajában (Gy.). Nyakunkon a török hada (Czuczor). Sirja felett enyeleg az alkonyi szellő (Kisfaludy K.). 2. Az időhatározó a cselekvésnek idejét határozza meg, tehát szintén gondolati dolgot és többnyire szintén (képes beszéddel) helyhatározó alakkal. P. Egyszer egy időben, szilágyi erdőben szunyogok verekedtek. Télen - nyáron pusztán az én lakásom (Tompa). Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. 3. A körülményhatározók a cselekvésnek különféle körülményeit határozzák meg: az állapotot, módot, okot,célt stb. P. Elkeseredésében mi telhetett tőle? (Petőfi).Lassan járj, tovább érsz. Hanyatló szép hazám, miattad vérzem én (Bajza). Minden rész az egészért van alkotva (Kölcsey). V. ö. Simonyi Zsigmond, A magyar határozók (akadémiai pályamunka, 2 köt., Budapest 1888-1894).

Forrás: Pallas Nagylexikon