Határsáncgátok

(ném. Landwehren). Nagy területeket ellenséges betörések ellen védő gátvonalak, melyek néha több száz kilométer hosszuak voltak. Már az ókorban használták Ázsiában és a rómaiak Európában, főleg Germániában építettek ily határt jelölő és védő sáncgátakat, melyekhez, vagy melyek mögé bizonyos távközökre erődített őrházakat építettek. A határsáncgátnak az ellenség felőli oldalán széles és mély árok, tetején mellvéd, befelé néző lábánál pedig az őrségeket egymással összekötő ut volt. H.-kat a felső ausztriai rendek még a mult században is építettek a bajorok ellen.

Forrás: Pallas Nagylexikon