Hatás

(eszt.), a szép műnek végbenyomása, mely a művész célja és eszközei szerint különféle lehet, vagy szelid, csendes, felmagasztaló, semmi érzéki vágyat nem keltő, tehát a tiszta szépségnek hódoló, v. pedig egyes indulatokat gerjesztő. Ez utóbbit, mely indulatok, lelki hullámzások és háborgások keltésére irányul, szokták szorosabb és gáncsoló értelemben H.-nak nevezni. A H.-vadászat elitélendő, ha általa csakugyan elhanyagoltatnak a művészet magasabb céljai és törvényei, ha a mese valószinüsége, a jellemzés korrektsége megrontatik. De szerintünk megengedett, sőt szükséges hatások: az érdekfeszítés, a meglepetés, mely hihető módon előkészíti a derültséget, a szánalmat, a lelkesedést. Esztétikáinknak hibája, hogy a H. törvényeit nem adják elő, pedig a klasszikus görögök ebben is remekeltek. Kisérletet tett a H. esztetikai fogalmának kifejtésében Silberstein-Ötvös, A hatás titkai cimü fölovasásában (Dramaturgiai dolgozatok I. köt).

Forrás: Pallas Nagylexikon