Hattala

Márton, szláv nyelvész, szül. Trsztenán (Árva vm.) 1821. Teologiát tanult Nagyszombatban és a bécsi Pázmáneumban, hol nagy kedvvel foglalkozott a szláv nyelvek tanulmányozásával. Már mint hodrusbányai káplán döntőleg szólalt fel a felvidéken folyt ama nagy nyelvharcban, melyet a bernolakisták és Stur (a cseh-tót és liptói tót nyelvjárás) hivei küzdöttek egymással; ez utóbbiaknak adván igazat. Felszólalásának az az eredménye lett, hogy a tót irodalom jelesebbjei 1851. Pozsonyban gyültek össze (hol ekkor H. a kat. gimnáziumon mint segédtanár működött) s ott elfogadván H.-nak a tót irodalmi nyelv megállapítására célzó nyelvtani javaslatait, őt bizták meg, hogy irja meg a tót irodalmi nyelv nyelvtanát, melyet H. 1852. ki is adott, s mely azóta máig a tót irodalmi nyelvnek irányadó nyelvtanául szolgál. Nyelvészeti működésének elismeréseül 1856. a prágai egyetemhez nevezték ki nyelvtanárnak. Számos műve jelent meg cseh nyelven is. A tót irodalomban számot tevő művei a következők: Grammatica linguae slovenicae collatae cum proxime cognata bohemica (Selmecbánya 1850); Kratká mluvnica slovenska (Rövid tót nyelvtan, Pozsony 1852); Srovnávaci mluvnice jazyka çeského a slovenského (A cseh és tót nyelv összehasonlító nyelvtana, Prága 1857); Mluvnica jazyka slovenského (Tót nyelvtan, I. r. Pest 1864. II. r. Besztercebánya 1865).

Forrás: Pallas Nagylexikon