Hatto
(ó-német: Hatbus vagy Hadu a. m. a háboru, a háboru istene).
I. H. mainzi érsek szül 850., megh. 913 máj. 15. Arnulf király kegyence volt,
ki őt a mainzi érseki székbe ülteté. Már Arnulf alatt is, de különösen Gyermek
Lajos idejében (kinek gyámnoka volt) tevékeny részt vett a politikai életben;
szintugy I. Konrád alatt. Küzdött nevezetesen a német birodalom egységeért; de
midőn Szász Henrik herceget, I. Konrád vetélytársát, egy arany lánccal meg
akarta fojtani, terve felfedeztetvén, Henrik őt türingiai birtokaitól
megfosztotta. Halála után több kalandos történetnek lett hőse, különösen
Szászországban, hol őt a nép árulónak és gonosztevőnek tartotta, s kegyetlen
halált gondolt ki számára, mely mondát azonban sokan II. H. mainzi érsekre
(968-970) vonatkoztatnak (l. Egértorony). A történelem H.-t ügyes és derék, bár
szigoru államférfiunak ismeri, ki a királyságot a fejedelmek kapzsisága ellen
sikerrel védelmezte. V. ö. Böhmer-Will, Regesta archiepiscoporum Maguntinensium
I. (1877).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|