Hatto

(ó-német: Hatbus vagy Hadu a. m. a háboru, a háboru istene). I. H. mainzi érsek szül 850., megh. 913 máj. 15. Arnulf király kegyence volt, ki őt a mainzi érseki székbe ülteté. Már Arnulf alatt is, de különösen Gyermek Lajos idejében (kinek gyámnoka volt) tevékeny részt vett a politikai életben; szintugy I. Konrád alatt. Küzdött nevezetesen a német birodalom egységeért; de midőn Szász Henrik herceget, I. Konrád vetélytársát, egy arany lánccal meg akarta fojtani, terve felfedeztetvén, Henrik őt türingiai birtokaitól megfosztotta. Halála után több kalandos történetnek lett hőse, különösen Szászországban, hol őt a nép árulónak és gonosztevőnek tartotta, s kegyetlen halált gondolt ki számára, mely mondát azonban sokan II. H. mainzi érsekre (968-970) vonatkoztatnak (l. Egértorony). A történelem H.-t ügyes és derék, bár szigoru államférfiunak ismeri, ki a királyságot a fejedelmek kapzsisága ellen sikerrel védelmezte. V. ö. Böhmer-Will, Regesta archiepiscoporum Maguntinensium I. (1877).

Forrás: Pallas Nagylexikon