Hauch

János Carsten, dán költő, szül. Frederikshaldban (Norvégia) 1790 máj. 12., megh. Rómában 1872 márc. 4. Dán családból származott; természettudományokat tanult s 1821. a soröei akadémián a fizika tanára lett. 1846. Kielbe az északi irodalom tanárává nevezték ki, 1848-tól a frederiksbergi kastélyban élt (Kopenhága mellett) 1851-ig, amidőn az Oehlenschläger halála következtében megürült esztetikai tanszéket foglalta el a kopenhágai egyetemen. Művei: Contrasterne (1816); Rosaura (1817); Hamadryaden (1830, regényes epikus költemény); Tragédiák: Bajazeth, Tiberius, Gregorius VII., Svend Grathe (1841); Marsk Stig (1850); drámák: Tycho Brahe"s Ungdom (1852); Söstrene paa Kinnekullen (1849); Karls V. Död, Maastrichts Beleiring (1833); regények: Vilhelm Zabern (1834, 2 kiad. 1848) és Guldmagern (1836, 2. kiad. 1851); En polsk Familie (1839); Slottet ved Rhinen (Kopenhága 1845); Saga om Thorwald Vidförle (1849, 2 köt.); Robert Fulton (1853); Charles de la Bussiere (1860) és Fortälling om Haldor (1864); Lyriske Digte (1842, 2. kiad. 1854); Lyriske Digte og Romancer (1862); Nye Digtninger (1869); Die nordische Mythenlehre (Lipcse 1848); Afhandlinger og ästhetiske Betragtninger (Kopenhága 1855); Aesthetiske Afhandlinger og Recensioner (u. o. 1861-1869, 2 köt.). Érdekes H. önéletrajza: Minder fra nim Borudom og nim Ungdom (u. o. 1867) és Minder om nim förste udenlandsreise (u. o. 1871) c. műveiben. Samlede Romaner og Fortällinger-jei halála után jelentek meg (Kopenhága 1873-1875, 7 kötet).

Forrás: Pallas Nagylexikon