Hauran

tágabb értelemben azon fensik Sziriában, amely a Jordántól K-re és Damaszkusztól D-re fekszik, szükebb értelemben pedig a régiek Auranitis-e, a mostani Dsebel Hauran (Batanaea) és a Ledsa (Trachonitis), azaz azon hegyes vidék, amelyet É-on Gutah, Ny-on a Dsedur és Dsolan, D-en és K-en pedig a sivatag határol. A 80-100 km. hosszu és 60-65 km. széles hegyes vidéknek DK-i részét alkotja a Dsebel H., amelynek Ny-i oldalán erednek a Jarmukká, miként a biblia nevezi, v. miként most hivják, a Seriat-el-Mandurrá egyesülő patakok. Az egész H. vulkáni eredetü, a Dsebel H. a Tell-ed-Dsenában (1839 m.) éri el a legnagyobb magasságát. A Ledsah, amely az előbbitől 30-40 km.-nyi hosszuságban Damaszkusz felé huzódik, kialudt vulkán lejtője, 200 méter vastag, össze-vissza töredezett lávarétegből áll, amelyben meredek és mély szakadékok valóságos utvesztőül szolgálnak. Érdekesek a H.-ban a régi, valószinüleg a rómaiak idejéből származó kőépületek, egész kis városok, amelyek meglehetősen épek maradtak. A lakosok nagyobbára druzok, azonkivül arabok, akik névleg a török császár alattvalói. V. ö. Porter, Travels in Damascus... in the H. (1870); Wetzstein, Das batanäische Giebelgebirge (1884).

Forrás: Pallas Nagylexikon