Haydn

1. József, zeneköltő, szül. Alsó-Ausztria Rohrau nevü helységében, közel a magyar határszélhez, 1732 márc. 31., megh. Bécsben 1809 máj. 31. Apja szegény kerékgyártó volt, husz élő gyermeke közt a legidősebb József volt. Reutter, a bécsi Szt. István-templom karnagya, magával vitte Bécsbe, hol 16 éves koráig volt tagja a templomi énekkarnak, melytől, midőn hangmutációja folytán meg kellett válnia, sok nélkülözés közt tengette életét. 1751. irta első vonós négyesét, mellyel azonnal magára vonta a szakértők figyelmét s neve csakhamar ismertté, emlegetetté vált a császári városban. Igy lett rá figyelmes a kiváló műszerető Esterházy Miklós herceg is, ki hirneves kismartoni udvari zenekarának igazgatójául szerződtette 1760. 400 váltó forint évi fizetéssel. Ez volt életének és működésének forduló pontja. Kitünően szervezett zenekar állván rendelkezésére, alkalma nyilt sokoldalu tapasztalatokat tenni a hangszerelés terén. Itt irta vonósnégyesei, szifoniái, miséi s zongora-szonátáinak legnagyobb részét s ezek közt «Jézus hét szava» cimü nagy oratóriumát. A herceg 1790. elhalálozván s a kismartoni nagyhirü zenekar feloszolván, H.-nak is meg kellett válnia állásától. Ez alkalomból irta ama szimbolikus szimfoniáját, mely arról nevezetes, hogy a teljes zenekar működése közben egyenkint elhallgatnak a különböző hangszerek s képviselőik egymásután hagyják el helyüket, mig a karmester egymaga marad s a pauza közt ő is elfujja a lámpát s eltávozik. Megválván Kismarton- és Magyarországtól, Salamon Péter meghivására Londonba utazott, hol majd egy évet töltött. A Haymarket-szinház igazgatója által rendezett nagy zenekari hangversenyeket vezényelte, saját szerzeményei mellett előadván más akkoron szereplő mesterek műveit is. Ünnepelt művésze, zeneköltője volt az angol fővárosnak s minden oldalról elhalmozták kitüntetésekkel. Végre erőt vett rajta a honvágy s 1791. visszatért Bécsbe s ott irta az 1790-es évek második felében két legkimagaslóbb zeneművét: a Teremtés és a Négy évszak c. oratóriumát, melyek elseje 1799., másika pedig 1801. került ott első előadásra, elragadván velük nemcsak az akkori bécsi, hanem az egész Európa zeneközönségét is. H. egyike volt a legtermékenyebb zeneköltőknek, Műveinek száma oly sokra ment, hogy maga sem emlékezett mindenikre. Irt 119 szimfoniát, 83 vonós négyest, 24 triót, 19 operát, 5 oratóriumot, 15 misét, 44 zongora-szonátát s még számos másféle kisebb-nagyobb zeneművet. 1894. a kismartoni levéltárban egy eddig ismeretlen dalművet találtak H.-től.

H. természeténél fogva inkább hajlott a kedélyes, egyszerü, de igaz, naiv, mint a hősies, drámai érzelmek ecseteléséhez, miről minden műve eléggé tanuskodik. A szonáta, vonós-négyes, kamarazene s főleg a szimfonia terén uttörő és teremtő volt egyszerre. A zongorairodalom és oratórium fejlesztésére is nagy befolyást gyakorolt; amazt tartalom, kidolgozás, kifejezés tekintetében gazdagítá, emennek pedig az által adott nagyobb lendületet, hogy szabadabb, világiasabb műfajjá emelte s nemcsak vallásos, hanem világi érzelmek visszatükrözésére is utalta. Reformátori működése egyedül csak a dalmű terén nem jelez intenzivebb előlépést. Vallásos érzületénél fogva sem az addig jórészt divatozott görög hitregei tárgyak s személyekhez, sem a már akkor uralkodni kezdett világias irányu szövegekhez nem vonzódott annyira, hogy azok zeneecsetelése iránt igazán fel tudott volna lelkesedni. Ha e részben mégis többször megkisérlé erejét, az soha sem emelkedett más téren való működésének magaslatára. A szonáta és szimfonia terén főleg az adagiók eszményítését és formai kiszélesbítését eredményezte. Szimfoniáiban elsőként használta a menuette-formát, melynek eleven, játszi, élces tartalmat s szinezetet tudott kölcsönözni. Zenei tekintetben páratlan szépségü osztrák néphimnusza (Gott erhalte), melyet C-dur vonós-négyesében mesteri kidolgozásu változatokkal örökített meg, elévülhetetlen bizonysága ama meleg érzelemnek és odaadásnak, mellyel hazája iránt viseltetett. De emellett felejthetetlenek voltak előtte amaz évek is, melyeket Magyarországon töltött, s melyeknek minden dicsőségét köszönhette. Hogy mennyire vérébe mentek át a magyar zene tánc- és dalritmusai, motivumai is, mutatják azok a számos tételek, melyek mindennemü zeneműveiben nagy számban fordulnak elő, s melyek félremagyarázhatlanul magyar zenei behatásokra vallanak. Főleg zongora-szonátáiban lehet hasonlókkal találkozni, hol nem egyszer árulja el, - kivált az adagiókban - mennyire szivéhez nőttek a régi magyar hallgató nóták és verbunkosok. Bécsben Máriahilfben fehér márványból készült szobra van.

2. H. Mihály, osztrák zeneköltő, az előbbinek testvére, szül. Rohrauban 1737 szept. 14., megh. Salzburgban 1806 aug. 10. Bécsben nyert alapos képzettséget. 1763. a kiváló műszerető nagyváradi püspök, Patachich hivta meg egyházi s házi zenekara élére. Neki is, mint H. Józsefnek, Magyarországon nyilt először alkalma közvetlenül érintkezni jól szervezett zenekarral s gazdagítani zenészeti tapasztalatait. Egy pár év után megvált állomásától s Salzburgban foglalt el szerény javadalmazásu zeneigazgatói állást, melyen mind haláláig működött. Az egyházi zene terén ismeretes C-dur miséje, több motette-je s misebetétei.

Forrás: Pallas Nagylexikon