Lajos, bibornok, kalocsi érsek, szül. Szécsényben (Nógrád)
1816 okt. 3., megh. 1891 jul. 4. Elemi iskoláit Szécsényben, a gimnáziumot
Vácott, Pesten és Esztergomban végezte. 1830. az esztergomi főegyházmegye
növendékpapjai közé vétetett föl és Rudnay Sándor hercegprimás a pozsonyi
Emericanumba küldte, ahol egy évet töltött. 1831-33. tanévben a bölcsészetet
Nagyszombatban hallgatta; 1833-37. a teologiát a bécsi egyetemen végezte. 1839.
pappá szentelték. Tanulmányait a bécsi Augustineumban fejezte be és 1841.
doktorátust szerzett. Azután rövid ideig mint budapest-lipótvárosi, később
budavári káplán működött, 1842. Esztergomba hivták az enciklopédikus teologia
tanárává. Szabad idejét irodalmi munkásságra, növénytani tanulmányokra
fordította. 1846. primási titkár lett. Mint ilyen Kopácsy primás megbizásából
az egyházkormányzat és papnevelés tanulmányozása céljából nagy utat tett
Német-, Francia- és Angolországban, Belgiumban, Hollandiában és a Svájcban.
1848. irodaigazgató lőn, mely fontos állásában találta a szabadságharc kitörése
és a debreceni országgyülés függetlenségi nyilatkozata. H. nem engedte
kihirdetni e proklamációt, sem Szemere kormányának antimonarkikus rendeleteit,
minek folytán a kormány 1849 jun. 18. állásától eltávolította, de később
Scitovszky primás visszahelyezte. 1851-ig működött Scitovszky oldala mellett.
1851 szept. 15. Kovács Miklós erdélyi püspöknak koadjutorává lett, cum jure
successionis, 1852 aug. 15. szentelték föl püspökké. Kovács halála után
utódjává lőn 1852 okt. 15. Két évvel ezután titkos tanácsos lett. Mint erdélyi
püspök fiatal hévvel és apostoli buzgalommal igyekezett magas hivatásának
megfelelni. Több izben bejárta megyéjét prédikálva és bérmálva. Különösen az
egyházi fegyelem megszilárdítása és a népiskolák ügyének emelése körül sokat
tett. Bőkezüségét és jótékonyságát eléggé hirdeti azon tény, hogy tiz év alatt
tett alapítványainak és adakozásainak összege a 300000 forintot jóval
meghaladja.Az 1860. évi októberi diploma után megindult politikai mozgalomban a
jogkontinuitás álláspontjára helyezkedvén, egyike volt azon hazafias párt
vezéreinek, mely Magyarország és Erdély unióját sürgette. Álláspontját a
károlyfehérvári történeti nevezetességü értekezleten fejtette ki 1861 febr. 10.
Midőn az okt. 3-iki károlyfehérvári gyülésen a bécsi kormány ujabbi
alkotmánysértése ellen ismét felszólalt és azt mint abszolutisztikus tényt
erősen elitélte, megindult ellene a hajsza. Gróf Nádasdy Ferenc, az erdélyi
udvari kancellária vezetője, nov. 14. levelet irt neki, amelyben H.-ot a
köteles hűség és lojalitás megsértésével vádolta és Bécsben való önkéntes
megjelenését tanácsolta, hogy az esetleges megidézést elkerülje. H. Bécsbe ment
és nov. 24. átnyujtotta terjedelmes emlékiratát, amelyben politikai állását,
minden tekintetet félretéve, kifejtette. Nádasdy igyekezett őt politikájának
megnyerni, de sikertelenül, mert H. kijelentette, hogy állásának kötelességeit
a jövőben is lelkiismeretéhez hűen fogja teljesíteni; ha azonban királyának
bizalmát is elvesztené és nemcsak tanácsadóiét, minden pillanatban kész
püspökségéről lemondani és a magányba vonulni. 1862. ápr. 14. kapta meg az
abszolutisztikus miniszter válaszát, amelyben egyenesen ki van mondva, hogy H.
lojalis érzelmeit beszédjeivel desavouálta és elvárják tőle, hogy a kormány
rendeleteit buzgón támogassa, mint ez minden jó állampolgárnak, de még inkább
egy főpapnak kötelessége. Ezen rendreutasítás után H. összehivta káptalanát,
mely püspökének magatartását teljesen magáévá tette; H. pedig ennek megitélését
a római kuriára bizta. A római kuria nem akart ezen tisztán politikai kérdésbe
beleavatkozni, ahelyett azonban H. 1863 jun. 31. ismét kapott gróf Nádasdytól
levelet, amelyben az erdélyi országgyülés egybehivásáról szólva, H. politikai
álláspontja után kérdezősködik: vajjon támogatni fogja-e a kormány törekvéseit?
H. udvarias hangon, de tagadólag válaszolt. Mindennek dacára a jul. 1.
nagyszebeni országgyülésre kitüzettek a választások. Szenvedélyes és
lelkesedett mozgalom vonult erre végig egész Erdélyen, amelyben H.
egyházmegyéjének számos papja és tanítója vett részt, kik az uniót követelték.
Ez a hazafias buzgalom a Nagyszebenben székelő kormányelnököt, Crenneville
Lajos grófot annyira felbőszítette, hogy H.-ot felszólítá, miszerint 4 papot és
több lelkészt «politikai izgatás cimén» azonnal mozdítson el. H. az okmányok
előterjesztését kérte, miután puszta vádra senkit sem fog elitélni v.
megbüntetni. erre aztán dec. hó elején azon felszólítást kapta, hogy miután
ismételten nyilatkozott, hogy püspökségéről lemond, nyujtsa be lemondását.
Hosszas tárgyalások után IX. Pius 1864 szept. 24. feloldotta H.-ot püspöki
kötelességei alól és Karthágó érsekének cimével kitüntetve, Rómába hivta, hol
mint a rendkivüli ügyek tárgyalására hivatott kengregáció tagja, tekintélyes
állást foglalt el. 1867 elején kalocsi érsekké neveztetvén ki, hazájába
visszatért. 1868 márc. 17. igazgató, később tiszteletbeli tagja lett a magyar
tudományos akadémiának; 1877 jun. 6. a szt. István-rend nagykeresztese lőn és
1879 máj. 12. bibornok. H. Kalocsán hasonló tevékenységet fejtett ki, mint
előbb Erdélyben. S ezzel arányban áll áldozatkészsége (4209730 frt). A magyar
országgyülés felső házában s a delegációk üléseiben, melyeknek több éven át
elnöke és alelnöke volt, ismételve alkalma nyilt szónoki tehetségeit és mély
tudományát kitüntetni. Utazásai és összeköttetései lehetővé tették neki egy
olyan növénygyüjtemény összeállítását, mely gazdagsága, rendezettsége által
Európában az elsők egyike volt, melyet gazdag könyvtárával együtt a nemzeti
muzeumnak ajándékozott. A királyi pár ezüstmennyegzője, valamint belső titkos
tanácsosi kineveztetése alkalmából az egyházi zene, egyh. festészet és
szobrászat előmozdítására alapítványt tett. Irodalmi munkássága igen korán
kezdődik. Már fiatal pap korában cikkezett a Religio és Nevelésben, a Jelenkor
és augsburgi Allgemeine Zeitungban. A Wetzer-Welfe-féle Kirchen-Lexicon számára
ő irta a magyar vonatkozásu cikket. Sokat fáradozott a szentirásban előforduló
növények kiderítésével és leirásával. Számos nyomtatásban megjelent
emlékbeszédein és pásztorlevelein kivül, több rövidebb-hosszabb értekezést irt.
Igy: A szentirási mézgák és gyanták termőnövényei (népszerü előadás az
akadémián): De distributione geographica Castaneae in Hungaria; Acanthus mollis
L.. egy óriás példányáról; Ceratophyllum Pentacanthum stb. Herbariumát leirta
dr. Kanitz, Collectiones Plantarum, e quibus Herbarium Dris Lud. Haynald
coaluit cimü művében (Kolozsvár 1884). Az akadémiában Fraknói Vilmos tartott fölötte
emlékbeszédet (1893 okt. 30). V. ö. Zelliger Alajos, Egyházi irók csarnoka.
Forrás: Pallas Nagylexikon