Házasságjog

Házasság az emberi nemnek szaporítása és fentartása céljából egy férfinek és egy nőnek legbensőbb s legteljesebb életközösséggé, élethossziglani tartamra szövetkezése. A római jogforrások szerint: «Nuptiae sunt conjunctio maris et feminae, consortium omnis vitae divini et humani juris communicatio» és «Nuptiae sive matrimonium est viri et mulieris conjunctio individuam vitae consuetudinem continens». A fogalommeghatározásba felvett cél annyira lényeges, hogy a házassági kötelesség teljesítésére a házasság kötésekor már megvolt tartós s gyógyíthatatlan képtelenség bontó akadály. Egy férfinak és egy nőnek szövetkezése: ez adja meg a házasságnak monogamikus jellegét. A többnejüség vagy többférjüség jogfogalmaink szerint nem házasság. Élethossziglani életközösséggé szövetkezés és felbonthatatlanság nem azonos fogalmak. Lényeges csak az előbbi, a felbonthatatlanság nem lényeges; ez jogpolitikai kérdés. mig amaz annyira lényeges, hogy azok szerint a törvények szerint is, amelyek a házasság felbonthatóságát elismerik, házasságot időre kötni nem lehet. Az ideiglenes, nem az egész élettartamra kötött szövetkezés konkubinatus, de nem házasság. A házasság mint szövetkezés szerződés, tehát jogügylet, mely a házasságra lépett felek között jogviszonyt állapít meg. A jogviszonyt szabályozó jogszabályoknak összeségét H.-nak, azoknak a jogszabályoknak összeségét, melyek a jogviszonynak vagyonjogi oldalára vonatkoznak, házassági vagyonjognak (l. o.) nevezzük.

A házasság alapja a családnak, mely viszont a társadalomnak, s az államilag elfogadott társadalmi rendnek leglényegesebb alapja. A családnak sarkaiból kiemelése az egész mai társadalmi rendnek és szervezetnek sarkaiból kiemelését vonná maga után. A házasság ilykép a mai államilag szervezett társadalomnak alapja. A házasság államtársadalmi jelentőségének épp oly természetes mint szükségszerü következménye, hogy annak szabályozására csakis az állam hivatott és illetékes, s azt másnak át nem engedheti, nem engedheti át jelesül; a házasságban rejlő vallási momentumnál fogva a vallásfelekezeteknek, mint amelyek előtt a dolog természeténél fogva- első sorban legalább - nem az államiság, hanem a felekezetiségnek amazével esetleg ellentétes érdekei irányadók. Tényleg azonban a dolog máskép történt. Az állam az egyszerü igazságoknak legegyszerübbikét nem fogta fel, meg nem értette; a keresztény egyház pedig kellően felfogva a házasság körüli törvényhozás birtokának jelentőségét és horderejét, a házasság vallási mozzanata alapján, mely a római és a keleti egyházban a házasságnak szentséggé emelésében jut kifejezésre, sietett a házassági törvényhozást a maga számára lefoglalni. Igy keletkezett a felekezeti házasságjogok rendszere, mely a keresztény államokban a legujabb időkig fentartotta magát. A történelmi igazság érdekében el lehet ismerni, hogy azokban az időkben, amelyekben az államhatalom feladatainak magaslatán még nem állott s az állam messze maradt a jogállam fogalma mögött, az egyháznak uralma a házassági törvényhozás terén magának a társadalmi alapintézménynek érdekében is állhatott. Azóta azonban a viszonyok változtak. A mai kornak jogállama a házassági jognak a felekezetiség békóitól ment teljesen független állami szabályozását követeli.

A most érvényes házassági jognak áttekintése az eljegyzésen kivül (l. o.) a házassági akadályoknak; a házasság megszünésének; a házassági pereknek; a házasság által megállapított jogviszonynak ismertetését teszi szükségessé.

Házassági akadály (impedimentum matrimonii), oly kelléknek hiánya, mely érvényes házasságnak törvényes megkötésére szükséges. A házassági akadályokat többféleképen lehet és szokás osztályozni. A legfontosabb felosztás az, mely gátló vagy tiltó és bontó akadályokat különböztet meg. Gátló akadályok (impedimenta impedienta) azok, melyek a házasságkötést tiltják, de a tilalom dacára létrejött házasságnak érvényét nem érintik; mig a bontó v. érvénytelenítő házassági akadály (impedimenta dirimentia) dacára létrejött házasság semmis s érvénytelen (l. Bontó házassági akadályok). A katolikus egyházjog, hol a házassági akadályok tana különösen tüzetes kifejtést nyert, négy gátló akadályt ismer a következő vers szerint: «Sacratum tempus, vetitum sponsalia votum - Impedinat fieri, permittunt facta teneri» (t. i. connubia), magyarul: «Szentes idő, tilalom, jegyváltás, szüzi fogadmány - Házassággátlók, mi ha történt, megmarad épen». 1. Szentes idő nálunk az u. n. zárt idő (tempus clausum), advent kezdetétől vizkeresztig és hamvazó szerdától a husvét utáni vasárnapig a házaságkötés általában tilos, ugy hogy püspöki felmentés nélkül még a csendes és ünnepietlen megesketésnek sem lehet helye. 2. Tilalom az illetékes hatóság; által bizonyos fontos okoknál fogva az esketésnek betiltása v. felfüggesztése. Tilalmakat az államhatalom is állíthat fel, ilyenek p. a katonakötelezettségre vonatkozólag felállított tilalmak. 3. A jegyváltás, amennyiben az esketés minden más személlyel, mint amellyel az illető jegyben jár, a jegyváltás kötelező erejének felbontásáig tilos. 4. Votum, magában az Isten előtt tett szűzi fogadmány. Protestánsoknál egyedüli gátló akadály a tilalom. A görög keletieknél a tilalom s a szentes idő. Az ünnepélyes eljegyzés azonban ezeknél bontó akadály. A törvényesen létrejött keresztény házasságot a római egyház «matrimonium ratum»-nak nevezi s különbséget tesz a matrimonium ratum consummatum (elhálás által végrehajtott) és matrionium ratum non consummatum (elhálás által még végre nem hajtott) házasság között. Csak az előbbi absolute felbonthatatlan. A nem keresztény házasság egyszerüen törvényes házasság, matrimonium legitimum. A különgségtételnek alapja az, hogy a keresztény házasság szentség és pedig a protestáns házasság is, dacára annak, hogy a protestánsok maguk szentségnek el nem ismerik, mig a nem keresztény házasság nem szentség.

A házassági kötelék megszünésének közös módja: az egyik házastársnak természetes halála. Katolikusoknál az érvényes elhált házasság kötelékét csak a halál bontja fel. Az érvényes, de el nem hált házasság pápai felmentés és szerzetrendbe lépés által felbontható. A görög egyesült egyház a halál esetén kivül a házasságtörést is oly oknak elismeri, mely miatt a házasság felbontható. Ugyanez áll elvképen a görög nem egyesült egyházban is; azzal a lényeges különbséggel azonban, hogy mig a görög katolikus egyház a házasságtörést a legszorosabban magyarázza (elválási okul különben csak a nőnek hűtlensége szolgálhat), addig a görög nem egyesült egyházban ugy a halál, mint a házasságtörés per analogiam oly tág értelmezést nyertek, hogy tényleg számos eset van, melyek miatt a házasság felbontható, sokkal több, mint a protestánsoknál. A protestáns egyházban négy válóok van: 1. nősparáznaság; 2. hűtlen v. gonosz elhagyás; 3. a házastárs élete elleni törés és 4. az engesztelhetlen kölcsönös gyülölet, melyhez a házassági tartozásnak (debitum conjugale) indokolatlan makacs megtagadása is tartozik. Zsidóknál felbontási ok a kölcsönös beleegyezés, mely esetben a felbontás az által történik, hogy a férj a nőnek a válólevelet (gett) átadja, aminek azonban a biróság közbenjöttével kell történnie. Vannak azonkivül más okok is, melyek miatt a házasság felbontható. De ha a felbontásnak nem is, az életközösség megszüntetésének a katolikusoknál is lehet helye. Ez az u. n. ágy- és asztaltól való elválás (Separatio a thoro et mensa). Életfogytiglani elválásnak csak házasságtörés alapján van helye; ideiglenes elválás több okokból engedélyezhető, melyeknek meghatározása a biróság bölcs belátásától függ.

A házassági perek a római és görög egyházban, Erdélyben mindhárom hitvallásu protestánsoknál is, az illetékes egyházi törvényszékeket illetik, mig a magyarországi protestánsok és a zsidók házassági pereiben a polgári biróságok (kir. törvényszékek) járnak el. A házasság által megállapított jogviszony jogokat és kötelmeket szül, még pedig ugy személyi, mint vagyoni tekintetben. Személyi tekintetben kölcsönös kötelem a házassági tartozás (debitum conjugale) teljesítése s a házassági hűség megőrzése; ez utóbbinak megsértése házasságtörést (adulterium) képez, mely, bizonyos feltételek alatt, mint vétség büntetendő. Egyebekben kiemelendő, hogy a férj a családnak feje; a nő férjének nevét nyeri s polgári állásának jogaiban is részesül. Vagyoni tekintetben l. Házassági vagyonjog.

Forrás: Pallas Nagylexikon