Hazaszeretet
A hazához, ennek földjéhez, lakóihoz, nyelvéhez, emlékeihez
stb. érzett ragaszkodás, mely hasonlít a szülők iránt érzett szeretethez
(hazafiság) és tettekben is nyilatkozik: a haza iránt való kötelességek
teljesítésében, szükség esetében saját érdekeinknek, a legfőbbeknek is, érte
való mellőzésében, önzetlenségben, odaadásban, önfeláldozásban. Az egyesekből
az együttélés: a vérrokonság, a közös nyelv, a lassan kifejlődő közös érzés és
gondolkodásmód, közös erkölcs, szokás, közös történeti sors, közös szenvedések
és örömök népet alkotnak, azaz oly közösség jő létre, mely nélkül az egyén
semmi, mely az egyénre évezredek kulturai munkájának eredményét származtatja, melyben
az egyén erejének főforrása van. Ösztönszerü viszonzása e sokféle jótéteménynek
a haza iránt érzett szeretet, mely tudatossá téve az erkölcsi erények egyik
legfőbbike. Csak nagy nemzeti hanyatlás korszakában gyengül ez az érzés, kap
lábra az önzés, az egyén elszigetelődése, elzárkózása a közönség előtt, a
magánérdekek kielégítésének hajhászása, a hazaszeretetnek szóval vallása,
tettel megtagadása. De a H. érzésének gyöngültével a nép erkölcsi ereje is
gyöngül, összetartása lazul, képtelenné lesz nagy föllendülésre, nagy tettekre.
A nemzetek akkor bomlanak föl, amikor a hazafiság érzése nem védi meg többé
őket a nagy megpróbáltatások idejében.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|