Házi szellemek

az alsóbb rendü démonok azon faja, melyek a házban és a háztáj körül tartózkodnak. Eredetük szerint leginkább a görög-latin házi v. családi istenségek (a római Lares és Penates, l. o.) módjára ősök hazajáró v. a házban tartózkodó lelkei, kik hol jó-, hol rosszindulatuaknak mutatkoznak. Egy sajátszerü alosztályuknak vezető azon H. fajtája, melyhez egyes törzsökös családok hiresebbé vált s mondákban megerősített szellemei v. kisértetei tartoznak, minő az osztrák tartományokban több helyütt, kivált Csehországban és Stiriában népszerü Fehér asszony (a csehországi mondákban leginkább Rosenberg Bertha). E spiritus familiaris-ok egy része azonban kétségtelenül régibb mitologiai alakok alásülyedt rangu ujjászületése v. elmosódott emléke. Tisztük a róluk szóló mondák szerint rendesen az, hogy a családot fenyegető nagyobb szerencsétlenségeket megjelenésük és különösb viselkedésük által előre megjósolják. Némelyikük elátkozott léleknek vallja magát s váltságára vár, amiben már a keresztény vallás átalakító hatása a maga teljességében mutatkozik. Más rendüek azok a H., melyek erőszakos uton v. cselfogás utján kerültek valamely ház szolgálatába; ezek ugyanis többnyire a hegyi, erdei, források v. folyók, tavak körül tanyázó szellemek sorából valók s csak ideiglenes robotra kényszeríthetők, amelyből szabadulni, sőt érte boszut is állni törekszenek. Ilyenek közül legveszedelmesebbek a tüz démonai, melyek rendesen azzal állnak boszut kényszerült rabszolgaságukért, hogy felszabadulva, kigyujtják a házat, melynek tulajdonosa ideiglenesen hatalmába kerítette őket. Ily H.-ről szóló mondákban leggazdagabb a német (illetőleg germán) s utána mindjárt a szláv, de nem szegény a germán és kelta mitologia sem; holott a magyar, különösen a genuin mondák nem igen ismerik őket, s ami ilyfélét népünknél találunk, az közelebbről nézve többnyire szláv v. német kölcsönvételnek mutatkozik.

Forrás: Pallas Nagylexikon