Házjel

szintelen, tiszta vonalakból álló (kép nélküli) öröklődő bélyegjel, mellyel a H. tulajdonosa, mint valamely akarati tény végrehajtója vagy birtokolt tárgy gazdája v. valamely mű készítője ismerteti meg magát. A H. a germán népeknél már a legrébibb időben ismeretes volt. A H.-ek részint családi jegyek, részint kereskedő céggel és kiváltképen falun valamely birtok birásával vannak összekapcsolva. Az elsőszülöttséggel öröklődnek v. a legfiatalabbik fiu jogával, ha az illető ország joga ehhez köti a földbirtoklásban való öröklést. A többi teestvérek mellékjelt tesznek a H.-hez. H.-t használnak adóssági esetekben is. Wallisban az adós H.-ével ellátott rovópálcák ma is kötelezvényül szolgálnak (sok van a rováson). Ha Graubündenben valaki be akarja hajtani követelését és nem talál senkit sem otthon, az adós házának ajtajára rajzolhatja a H.-t világos nappal, s ezt szabályszerü megintésnek tekintik. Hiddensöeben sorshuzással döntik el, ki menjen utra a község ügyében; a sorsok kis fácskák, melyekbe az egyes háztulajdonosok H.-e van róva. V. ö. Homeyer, Über die Heimat nach altdeutschen Recht (Abbandlungen d. Berliner Akadémie 1852); Die Haus- und Hofmarken (Berlin 1870); Michelsen, Die Hausmarken (Jena 1853).

Forrás: Pallas Nagylexikon