Házmán

Ferenc, politikus, volt államtitkár, szül. Buda-Ujlakon 1810., megh. Budapesten 1894 ápr.7. Középiskolai és jogi tanulmányai elvégeztével 1833. Buda város szolgálatába állott mint tollnok; 1837. ugyanez a város tiszti főügyésznek és 1843. főjegyzőnek választotta meg. Ugyanez évben, valamint 1847/48. Buda követe volt a pozsonyi országgyülésen. Ő volt a magyarság zászlóvivője Budán s az 1843/44. törvények alapján a budai tanácsteremben az ő ajkain hangzott el az első magyar szó. Az 1847-iki országgyülésen H. Buda követe volt s a leghevesebben ellenezte a rendi alkotmány és a nemesi kiváltságok fentartását. Az 1848 ápr. 7-iki országgyülésen ő pendítette meg Buda és Pest város egyesítésének eszméjét. 1848. szónoklatai és politikai cikkei révén már ismert és népszerü ember lévén, mikor az első felelős magyar miniszterium megalakult, H. a belügyminiszteriumban a városi ügyek osztályának főnöke, majd államtitkár lett. Batthyány Kázmér gróf őt bizta meg a külügyi osztály szervezésével is. A szabadságharc leveretése után H. Kossuth Lajossal és Szemere Bertalannal együtt külföldre menekült. Szemere Bertalan és H. 1849. a magyar szent koronát is magukkal vitték, hogy azt valahol elrejtsék s aztán Orsován, a jelenlegi korona-kápolna helyén két más magyar menekülttel együtt el is ásták. Ezután H. Törökországba, majd Amerikába menekült, idehaza pedig ezalatt a vésztörvényszék 1851 szept. 22. harminchat vezérlő férfi közt H.-t is kötél által való halálra itélte. Az alkotmány helyreállításakor hazajött s Buda polgármestere, majd országgyülési képviselője lett. 1878. visszavonult a közpályától s csak a leszámitoló bank igazgatói állását tartotta meg. V. ö. Vasárnapi Ujság, 1894, 471-474.

Forrás: Pallas Nagylexikon