Házszentelés

az u. n. szentelmények (sacramentalia) egyik neme, s az Esztergomi Szertartáskönyv, (1858) szerint többször évente és különféle körülmények között alkalmazható. Régi szokás az ujonnan épült házakat, különösen a testületi célokra szolgáló épületeket, megáldani, mely szertartás egyházi műnyelven fölavatásnak neveztetik. Szokás továbbá megáldani a házakat, a vizszentelési napokon, u. m. nagyszombaton, pünkösd virrasztóján és vizkereszt ünnepén v. ennek nyolcada alatt. Legközönségesebb a vizkereszti H., az u. n. Roleda, mely a következőkép megy végbe. A pap belépvén a szobába, békeköszöntéssel üdvözli a házat és lakóit, s kéri Istent, hogy kegyelmével védje, óvja, oltalmazza a hajlékot. Ezután meghinti a szobát és a benne levőket szenteltvizzel, majd megfüstöli őket tömjénnel, mialatt valaki a kisérők közül, rendesen a kántor, az ajtó felső részére fölirja az uj esztendő számát és a három király neveinek kezdő betüit annak jeléül, hogy a hajlék és a benne lakó család a folyó évben is a három szent égi pártfogása alá helyeztettek. II. József császár eltiltotta e szokást, de azután ismét föléledt, s jelenleg is sok helyen divik. V. ö. Lonovics, Egyházi Archeologia, 1865. I. 71. l.

Forrás: Pallas Nagylexikon