Hebegés

az a hibás beszéd, melyben a hangképzés és az egyes szótagoknak összefüzése szabályellenesen történik. Ez állapot oka nem rejlik a beszélő szervek boncolástani elváltozásában, hanem ezeknek helytelen beidegzésében, s igy a H. oka mindenkor az agyvelőben keresendő. Hogy mily befolyása van az akaratnak a H.-re, ezt élénken mutatják azok az esetek, midőn erős és következetes önuralom e kellemetlen jelenséget megszünteti. Másrészt ismeretes, hogy hebegő egyének a megszokott környezetben jóformán hibátlanul beszélnek, mig idegenek előtt midőn elfogultak, még jobban hebegnek. A hebegőknél a szótagolás ritmikájában mutatkozik zavar, amelyet csakis beszédgimnasztika kellő szakvezetés alatt tüntethet el. A tulajdonképeni hebegésen kivül van még egy másik beszédzavar is, a dadogás (l. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon